Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
A vízmérleg nyilvántartásban az érvényes vízjogi engedéllyel rendelkező, illetve műszaki elvi meghatározást nyert vízhasználatok szerepelnek az engedélyben meghatározott vízigény értékkel. A vízmérleg nyilvántartás részei:- a vízmérleg táblázatok,- a hossz-szelvények és- a vizirányitási térkép. A vízmérleg táblázatokkal és a hossz-szelvénnyel - vizmennyiségi vonatkozásban - az előző fejezetek foglalkoztak, a vízminőségi kérdéseket más tantárgyak ismertetik. A vizirányitási térkép célja áttekintést adni a vízkészletek helyéről, nagyságáról, a szétosztásról, a visszavezetés helyéről, nagyságáról és összefüggésekről. A vizirányitási térkép lényegében azonos a 89.805/1962. OVF számú intézkedésben meghatározott nyilvántartási helyszinrajzzal, csak differenciáltabb jelölést ad és megmutatja a vízfelhasználás útját. A vizkészletgazdálkodási okmánytár a vízgazdálkodási alapnyilvántartásban vezetett adatok meghatározásának alapját képező műszaki és jogi alapdokumentációk és feldolgozások tárolására létesült. 2.3 A vizkészletgazdálkodási nyilvántartási rendszerek összevetése és fejlesztése A vízgazdálkodással kapcsolatos tevékenység számának növekedése, más megfogalmazásban a vízgazdálkodási beavatkozások gyakorisága rohamosan nő. Mig korábban fejben lehetett tartani a vizimunkák, vizilétesit- mények, valamint a vízhasználatok helyét és jellemző adatait, addig ez még a hosszú ideig egyhelyben dolgozó - és a helyi viszonyokat jól ismerő - szakember számára is egyre lehetetlenebb. Tekintetbe véve a gyakori sze- mélyi változásokat is, mind sürgetőbbé vált a vízgazdálkodási tevékenységek "leltárának” (inventar) az elkészítése. Ez azt jelenti, hogy a vízzel való tervszerű gazdálkodás szükségessé tette összegyűjteni a viz mennyiségére, tér- és időbeni helyzetére jellemző adatokat és azok tárolásáról és feldolgozásáról történő gondoskodást. Ez röviden vízgazdálkodási nyilvántartás. A nyilvántartás alapvető sajátossága, hogy- alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez és igényekhez,- része az információs rendszernek, továbbá- része a hatósági engedélyezési eljárásnak. Lényegében 1959-ig csak a vizikönyv volt az egyetlen hivatalos nyilvántartás, mely egyre inkább nem felelt meg az igényeknek, így három évi előkészület után 1962 évben került bevezetésre a még ma is használatos 103
