Botár Imre - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - Paleocapa „véleménye"
gyobbra kell venni, mint ahogy „csinálják közönségesen a Tisza apróbb átmetszésinéi, noha jó sikerrel". (41. p.) Vásárhelyi által Polgártól a Tiszatorkolatáig javasolt 42 átvágás 36 000 ölnyi hosszát 15 átvágás 22 000 ölére szállította le. Hangsúlyozta azonban, hogy javaslata nem zárja ki más átvágások létesítésének a lehetőségét, vagy éppen szükségességét, csak azt jelenti, hogy a többiek „alkalmasabb időre és akkorra tartandók, midőn már tapasztalás fog szereztetni, mind a már végrehajtott fő átvágások, mind a folytonos töltésezés következményei felől." (47. p.) A Tisza középső és alsó szakaszán tehát nem elvből, hanem csak óvatosságból hagyta el az átvágások egy részét. Az átvágások végrehajtását illetően ő is a gazdasági és műszaki szempontok együttes figyelembevételét ajánlja: azokat úgy kell intézni, hogy a „különféle helyeken azon haszon, mely az alsóbbakból származik, felérjen azon terheltetéssel, melyet a felsőbb átvágások okozhatnak". (79. p.) A dadái átvágás a „tüstént megkezdendő munkák közé" tartozik; „El fog telni néhány év, míg a Tisza abba főfolyását középvízkor bele veszi . . . azután hasonlóan több év lesz szükséges arra, hogy az alsóbbak megérezhessék az ezen átvágásból származó terheltetést." S ha ezen években, az alsó átvágásokat is megkezdik, „ezek egymást ki fogják pótolni s eszerint illő mértékben fel lesz osztva a rátódulás és lefolyás a középvonalakon." (uo.) A „dadái csatorna" és általában a készítendő csatornák ,, . . feneke 5 ölnyi szélességre legyen ásva, lejtői pedig nagyobb vagy kisebb dűlésüek lehetnek . . . csak arra kell vigyázni, hogy azok a folyónak bevezetéséig be ne omoljanak." (93. p.) Ennél az átvágásnál a Tisza jobb és bal oldali töltéseinek távolságát 400 ölben határozza meg: „meggondolván az új medet rendes voltát s annak esését, mely a Tisza természetéhez képest még akkor is tetemes lesz, midőn időjártával ezen átvágás következménye sokkal fentebb is érezhető leend." (96. p.) A két kiváló szakember munkájának tárgyilagos és részletes ismertetéséből bárki megállapíthatja, hogy miben egyezett s miben különbözött Vásárhelyi és Paleocapa véleménye. A töltésezést mindketten javasolták, mégpedig csaknem azonos távolságban: Vásárhelyi 300-tól 1000 ölig terjedő távolságot enged a töltések számára — a szükséghez képest, Paleocapa pedig 400—1000-ig terjedő távolságról beszél. E tekintetben tehát nincs olyan nagy különbség, mint amit utólag belemagyaráztak. (Még olyan kiváló tudós is, mint Cholnoky Jenő, Paleocapa „távoli töltésezését" okolja a Tisza-szabályozás minden bajáért. 131 ) Ha a Tiszán levő töltések távolsága az 1000 ölnél nagyobb valahol, vagy 300-nál kisebb, azért sem Vásárhelyi, sem Paleocapa nem felelős, hanem a központi műszaki irányítás és ellenőrzés lazasága, s azok az érdekelt birtokosok, akik a Tisza-szabályozás végrehajtása során, egyéni érdekből, a töltések építését befolyásukkal csak kívánságaiknak megfelelően engedték végrehajtani. Az egykorúak még tudták, hogy különbség Vásárhelyi és Paleocapa véleménye között inkább az átvágások kérdésében volt, ők azonban ezt sem tartották lényegesnek. Kovács Lajos, a Tiszavölgyi Társulat központi igazga-
