Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk - A 20 éves vízi-beruházási program végrehajtása és a Tisza-szabályozás eredményei 1918-ig
Az 1907. évi fejlesztési terv főbb célkitűzései a következők voltak: 1. a kis-, közép- és nagyvízi meder egységesítése (vagyis a holtágak elzárása), 2. az árvízi és középvízi sodorvonalak helyenkénti kereszteződésének megszüntetése, 3. az elszélesedett szakaszok, rossz gázlók rendezése, 4. a partvédelem, 5. a szegedi téli-kikötő építése, valamint a tiszaújlak—tekeházi elfajult szakasz rendezése. (131. p.) E munkálatok eredményeképpen: „a Tisza folyó medre előreláthatólag olyan állapotba log jutni, hogy a Tisza-szabályozás nagy munkája nagyban és egészében befejezettnek lesz tekinthető és így a későbbi . . . tevékenységnek már csak arra kell irányulnia, hogy a végrehajtott munkák fenntartassanak és . . . a természeti erők örökös mozgásából szükségképpen származó . . . bajok orvosoltassanak." (131. p.) A terv a fentemlített célok érdekében 1908—1919 között végrehajtandó munkálatokra 20,8 millió koronát irányzott elő. Még jelentősebbek azok az összegek, melyeket a mellékfolyók hajózhatóvá tételére és medrének rendezésére szántak: a Szamosra 5,47 millió, a Bodrogra (és eredő folyóira) 7,37 millió, a Körösökre 7,20 millió, a Marosra 12,10 millió, a Begára 4,4 millió, a Sajó (115 km hosszban való) csatornázására pedig kereken 10 millió koronát. (151—160 p) (Megemlítendő, hogy a Maros tervezett szabályozása nagyrészt a folyó veszélyes hordalékszállításának megszüntetését, vagyis a szegedi Tisza-szakasz medrének fenntartását célozta.) A fentiek alapján tehát a Tiszára és mellékfolyóira összesen 66,3 millió korona (vagyis a régi pénzben számolva 33,4 millió íonnt) esett volna. A fejlesztési program megalapozottságára és színvonalára mi sem jellemzőbb, hogy bár annak teljes végrehajtását az I. világháború kitörése megakadályozta, a Tisza-szabólyozás és ármentesítés munkáját az 1894— 1919. között végzett munkálatok eredményeként sikerült olyan színvonalra emelni, hogy az kiállta az újabb maximumokat hozó 1919. és 1932. évi árvizek próbáját, sőt — a közben eltelt évtizedek sok tekintetben nem kielégítő fenntartó munkája ellenére — a minden korábbit felülmúló 1970. évi nagy Tisza-völgyi árvíz próbáját is. A 20 ÉVES VÍZI BERUHÁZÁSI PROGRAM VÉGREHAJTÁSA ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS EREDMÉNYEI 1918-IG Az ismertetett programot az 1908:XLIX. tc. emelte törvényerőre. Teljesített első tíz évének végrehajtásáról összefoglaló jelentés a világháború kitörése, majd a békeszerződés következtében megváltozott viszonyok miatt — nem készült. A munka előrehaladása azonban az időközi beszámolók és értékelések alapján követhető. De mivel 1918-cal a Tisza-szabályozás történetének ismét egy élesen, sőt talán minden korábbinál élesebben elhatárolható korszaka zárult le — melyet a védelmi célú szabályozási munkálatok korának nevezhetünk — e viszonylag rövid, látványos eseményekben is kevésbé gazdag, de annál eredményesebb korszak teljesítményeit az 1918-ig végzett szabályozási munkálatok összefoglalása keretében tárgyaljuk. (Áttekintésünkben főleg a Vízrajzi Osztály felvételeire (,,A Tisza hajdan és most" stb.), egy ezeken alapuló 1914. évi helyzetelemzésre, valamint néhány hazai és külföldi értékelésre, szakértői véleményre támaszkodunk. 40 48 )
