Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A Tisza-szabályozás ügye az önkényuralom idején (1850—1867) - Az első tapasztalatok és az újabb kormányintézkedések (1855—1861)

hatóságok által vezetett kivitelezés — mégpedig éppen a munka meggyorsított végrehajtásának időszakában — a legegységesebb, legkövetkezetesebb és legzseniálisabb tervet is elrontotta volna. A műszaki vezetésnek a helytartósági osztályok szerinti szétparcellázása, valamint a társulatok szervezetének átalakítása már a kortársakban is aggodalmat keltett. Különösen attól féltek, hogy a Körösökön a Tisza-szabályozás előrehaladásától függetlenül létesített átmetszések meggyorsítják a korábban a Körös—Berettyó Sárrétjein tárolódott árvizek levonulását, és ez a körösi és tiszai árhullámok találkozásához vezet. Az érdekeltek több ízben sürgették a szerencsétlen állapot megváltoztatását. De csak annyi történt, hogy a közlekedésügyi miniszter 1859 őszén kiküldte Pasetti Flórián min. tanácsost a Tisza-szabályozás felülvizsgálatára.

33 Pasetti beutazva a Tisza völgyét, tapasztalatairól tárgyilagosnak tekinthető és jó szándékú, de a kincstári szemlélettől nem egészen mentes jelentésben számolt be. Megállapította, hogy a szabályozás előrehaladtával a töltésezési munkálatok fejlődése egyre jobban felülmúlja az átvágási munkák ütemét. A veszélyes aránytalanság megszüntetésére az átvágások kialakításának meggyorsítását javasolta.

39 Javaslatára határozta el a kormány, hogy a következő négy év alatt 2 millió frt költséggel 27 újabb átvágást készíttetés 19-et mélyíttet. Ebből az időből ismerünk egy kevésbé derűlátó és kincstári szellemű jelentést is: Hauszer Károlv társulati felügyelő mérnök emlékiratát, amely elsősorban a kivitelezés problémáival foglalkozik, s ezért ismertetésére annak tárgyalásakor térünk vissza.

40 A Pasetti-jelentést követő határozat elősegítette ugyan a Tisza-szabályozás előrehaladását, de megoldatlanul hogyta a mellékfolyók kérdését. Rendezésüket nem kapcsolta vissza a Tisza-szabályozás szervezetébe, s így a mellékfolyók szabályozásának az anyafolyóétól eltérő üteméből eredő veszélyek sem szűntek meg. Jellemző az ötvenes évek munkálataira, hogy a szabályozás során bekövetkező változások megfigyelésére még csak nem is gondoltak,

41 csupán annyi történt, hogy 1858. január 14-én a folyó csekély vízállását kihasználva; Tiszaújlaktól Titelig — egy nap alatt — rögzítették a kisvíz-szintet. Ennek ada^ taiból szűrte le Herrich azt a megnyugtató következtetést, hogy mivel ez a kisvíz a korábban rögzítettnél 1

1

/

2

—2 lábbal (~48—64 cm) alacsonyabb volt, és a hajózáshoz szükséges vízmélység mégis megvolt, a folyó medre a szabályozás első tíz éve alatt beágyazódott.

42 Az alkotmány részbeni visszaállítása után, 1861-ben, a helytartóságok megszűntek. A korábbi Helytartótanács visszaállítása a Tisza-szabályozásnak is előnyére vált: a közigazgatás szétdaraboltságának megszüntetésével az ügyintézés meggyorsult. A központi felügyelőség azonban 1866-ig megmaradt az 1856-ban kialakított szervezeti keretek között, s hatásköre egyre inkább csak az átmetszések ügyére korlátozódott. A töltésezési munkák feletti felügyelet jogának nem tudott érvényt szerezni. Az 1865. évi társulati nagygyűlés két irányban is meg kívánta erősíteni a központi vezetést: szorgalmazta az 1848 előtti Tiszavölgyi Társulat újjászervezését (az erre vonatkozó új alapszabálytervezetet már 1861-ben felterjesztették) és ugyanekkor királyi biztos kiküldését kérte, aki az állami felügyelet