Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A Tisza-szabályozás ügye az önkényuralom idején (1850—1867) - Az 1850. évi rendelkezések és a Tisza-szabályozás szervezete - A Tiszaszabályozási Központi Biztosság
A Tisza-szabályozás ügye az önkényuralom idején (1850-1867) AZ 1850. ÉVI RENDELKEZÉSEK ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS SZERVEZETE A Tisza-szabályozási Központi Biztosság A szabadságharc alatt szünetelt a Tisza-szabályozás munkája. Leverésé után pedig kérdéses volt, hogy az új érában lehetségessé válik-e egyáltalán a folytatása. Az érdekeltségeket ugyan Széchenyi megnyerte az ügynek, a% új kormány állásfoglalása azonban bizonytalan volt. Ezt a bizonytalanságot oszlatta el az 1850. június 16-án kelt császári rendelet, amelyben Ferenc József a Tisza-szabályozás vezetését a kereskedelmi miniszterre bízta, a pénzügyminiszternek pedig meghagyta, hogy e célra az államkincstárból — egyelőre öt éven át — évi 100 ezer forintot utaljon ki. A rendelet alapján Bruck kereskedelmi, ipari és középítészeti miniszter 1850. június 18-án Tiszaszabályozási Központi Biztosságot nevezett ki Pestre. (1850. évi 236. törv. ,,Az újonnan felállított Tisza-szabályozási biztosság iránt.") 16 E Központi Biztosság műszaki ügyekben közvetlenül a Birodalmi Építészeti Főigazgatóságnak (General-Bau-Direktion) volt alárendelve, mely természetesen Bécsben székelt. Főnöke egy évtizednél tovább lovag Pasetti Flórián miniszteri tanácsos volt, tehát végső fokon hozzá tartozott a Tisza-szabályozás műszaki felügyelete. A Központi Biztosság három szavazati jogú tagból állt: gr. Szapáry József min. biztos feladata volt az igazgatás, elnökölt a tanácskozásoknál és képviselte a biztosságot kifelé, Herrich Károly főmérnök a munkálatok műszaki vezetését, Vajay András jogtanácsos pedig a jogi kérdések képviseletét látta el. Műszaki kérdésekben tehát a döntő hatáskör egy egészen fiatal, alig 30 éves és addig teljesen ismeretlen mérnök: Herrich Károly kezébe került. 17 A rendelet szerint a korábban felállított nyolc vidéki hjvatal (,,vízszerkezet", amit utóbb 1855-től folyamosztálynak neveztek) merj maradt, s határait is megtartotta, 18 — ,,amíg a Központi Biztosság, más célszerűbb felosztást nem eszközöl". (A kérdéssel ugyan már 1851-ben is foglalkoztak, 19 de a tervezett intézkedés feleslegesnek bizonyult, s 1855-ben is csak kisebb módosításra — összevonásra — került sor.) (A rendelet 9. vízszerkezetként bevonta a munkába a katonai kormányzás alatt álló Csajkás Kerületet is. Ennek küldöttei ugyan már az 1846. évi nagy-gyűlésen is részt vettek, de a szerződést nem írták alá, mivel erre nem kaptak felhatalmazást. Torontál megye azonban továbbra is kimaradt a szervezetből, mert az érdekeltségek a korábbi megyei töltésekkel megoldottnak tekintették az ármentesítést.) A Tisza-szabályozási Központi Biztosság és a területi hivatalok adminisztrációjának és az általuk irányított szabályozási (átvágási) mnkálatoknak a költségeit a kincstár fedezte. A rendelet pénzügyi intézkedései azonban nem voltak olyan újak és nagyvonalúak, mint azt Herrich állította. Hiszen Széchenyi — mint láttuk — kezdettől fogva az állami támogatás elvét vallotta, sőt 1848-ban pontosan meg is határozta annak kereteit. A Tisza-völgy rendezésének támogatására
