Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 2. Az építésszervezés új irányai

A szervezési munkának adnak keretet és a vállalat műkö­dési mechanizmusát szabályozzák az állami normák és normatí­vák. Ezek részben kötelezőek, részben tájékoztatóak. A gya­korlatunkban leggyakrabban használt normák az Épitési Költség­számítási Normák /ÉKN/, amelyek az építőiparban alkalmazott árakat szabályozzák, részben ösztönöznek az optimális tech­nológiai színvonal elérésére és biztosítják a ráfordítások­nak a létrejövő értékkel való egyensúlyát. Az egyes munkane­mekre további normák készültek. így vannak munkanormák, amelyek az egyes munkanemek munkaigényét tartalmazzák. Ennek reciprok értéke a teljesit- ménynorma, amely az egységnyi munka által előállítható ter­méket adja meg. A tervezési munkát segítik elő a létszámnor­mák, anyagfelhasználási normák stb. Az építmények értékének a funkciójával való arányára adnak támpontot a Műszaki Gazdasági Normatívák /MGN/. Ezek a normák a beruházókat segítik a funkciónak, tehát a beruhá­zási célnak legjobban megfelelő gazdaságos műszaki megoldá­sok kiválasztásában. A normák kidolgozásukat tekintve lehetnek tapasztalati normák, ezeknek tökéletesített formái a statisztikai normák és a legmagasabb fokuak a műszakilag megalapozott normák. Ez utóbbiak a folyamat elemzéséből, veszteségidő tanulmányokból és a műszakilag indokolt szükségletekből egzakt módon leve­zetett normák. Ilyen az ÉKN is. Sokan úgy vélik, hogy a szabványok, szabályzások és normatívák a vezetésnek olyan adminisztratív kellékei, amelyek figyelmen kivül hagyása sokszor rugalmasabbá teszi a kivite­lezést. Ez téves felfogás, mert ezek az előírások megnyugta­tó biztosítékai lehetnek az anyagok, szerkezetek jó minőségé­nek, az illeszkedő méretek betartásának, a méretezések egy­ségességének és a ráfordítások helyes mértékének. Igaz vi­szont az is, hogy a szabályozások megmerevedése le tudja las­sítani a fejlődést, ezzel kárt okozva a népgazdaságnak. Ha a műszaki fejlesztési és kutatási eredményeket nem követik a megfelelő változások a szabályozásban, lehetetlenné válhat az uj eljárások bevezetése. Ez nem pusztán a korszerűség el­vesztését jelenti, hanem a termelékenység megtorpanása miatt a mennyiségi igények kielégítésére sem lesz az építőiparnak ereje. Az épitésszervezés fontos állami szintű feladata az épí­tőipari kapacitásoknak a népgazdaság műszaki-gazdasági szín­vonalának megfelelő műszaki fejlesztése. A jelentős mennyi­ségű, más ágazatok által előállított eszközt foglalkoztató építőipar ilyen szempontból komoly koordinációt igényel. Ezt az ÉVM látja el és a műszaki fejlesztést irányitó Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság /OMFB/, amely megfelelő appa­rátussal végzi a feladatát, az egyes ágazatok együttműködé­sének a szervezését. Külön feladat a fejlesztés által támasz­tott külkereskedelmi igények kielégítése, melyet az OMFB, az egyes ágazati minisztériumok és a Külkereskedelmi Minisztérium végeznek. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom