Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 2. Az építésszervezés új irányai
A szervezési munkának adnak keretet és a vállalat működési mechanizmusát szabályozzák az állami normák és normatívák. Ezek részben kötelezőek, részben tájékoztatóak. A gyakorlatunkban leggyakrabban használt normák az Épitési Költségszámítási Normák /ÉKN/, amelyek az építőiparban alkalmazott árakat szabályozzák, részben ösztönöznek az optimális technológiai színvonal elérésére és biztosítják a ráfordításoknak a létrejövő értékkel való egyensúlyát. Az egyes munkanemekre további normák készültek. így vannak munkanormák, amelyek az egyes munkanemek munkaigényét tartalmazzák. Ennek reciprok értéke a teljesit- ménynorma, amely az egységnyi munka által előállítható terméket adja meg. A tervezési munkát segítik elő a létszámnormák, anyagfelhasználási normák stb. Az építmények értékének a funkciójával való arányára adnak támpontot a Műszaki Gazdasági Normatívák /MGN/. Ezek a normák a beruházókat segítik a funkciónak, tehát a beruházási célnak legjobban megfelelő gazdaságos műszaki megoldások kiválasztásában. A normák kidolgozásukat tekintve lehetnek tapasztalati normák, ezeknek tökéletesített formái a statisztikai normák és a legmagasabb fokuak a műszakilag megalapozott normák. Ez utóbbiak a folyamat elemzéséből, veszteségidő tanulmányokból és a műszakilag indokolt szükségletekből egzakt módon levezetett normák. Ilyen az ÉKN is. Sokan úgy vélik, hogy a szabványok, szabályzások és normatívák a vezetésnek olyan adminisztratív kellékei, amelyek figyelmen kivül hagyása sokszor rugalmasabbá teszi a kivitelezést. Ez téves felfogás, mert ezek az előírások megnyugtató biztosítékai lehetnek az anyagok, szerkezetek jó minőségének, az illeszkedő méretek betartásának, a méretezések egységességének és a ráfordítások helyes mértékének. Igaz viszont az is, hogy a szabályozások megmerevedése le tudja lassítani a fejlődést, ezzel kárt okozva a népgazdaságnak. Ha a műszaki fejlesztési és kutatási eredményeket nem követik a megfelelő változások a szabályozásban, lehetetlenné válhat az uj eljárások bevezetése. Ez nem pusztán a korszerűség elvesztését jelenti, hanem a termelékenység megtorpanása miatt a mennyiségi igények kielégítésére sem lesz az építőiparnak ereje. Az épitésszervezés fontos állami szintű feladata az építőipari kapacitásoknak a népgazdaság műszaki-gazdasági színvonalának megfelelő műszaki fejlesztése. A jelentős mennyiségű, más ágazatok által előállított eszközt foglalkoztató építőipar ilyen szempontból komoly koordinációt igényel. Ezt az ÉVM látja el és a műszaki fejlesztést irányitó Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság /OMFB/, amely megfelelő apparátussal végzi a feladatát, az egyes ágazatok együttműködésének a szervezését. Külön feladat a fejlesztés által támasztott külkereskedelmi igények kielégítése, melyet az OMFB, az egyes ágazati minisztériumok és a Külkereskedelmi Minisztérium végeznek. 22
