Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 4. Válogatás az építési technológiákból
meg az útját. Miután a cső állandóan követi a beépités helyét, gyakran kell a hosszát és a nyomvonalát változtatni. Ezért a csőkapcsolások, azok könnyű kezelhetősége nem közön- bös a kivitel gyorsasága és költségeinek alakulása miatt. A gyorsan oldható és köthető kapcsolatokra igen sokféle kísérlet történt és sok változat alakult ki. A kötéseknek ezen ki- vül el kell viselniök az iránytörések és a mozgatások okozta erőhatásokat is. A kötések mentén elszökő viz és zagy nemcsak az elfolyó anyag hiánya miatt káros, hanem az ilyen helyek nyomáscsökkentő hatása növeli a vezeték veszteségeit, ilymódon rontva a szivattyú és az egész rendszer hatásfokát. Ha a beépités helye és a kitermelés helye közötti távolság nagyobb, mint a kotró szivattyújának nyomómagassága által legyőzhető, akkor nyomásfokozó zagyszivattyut kell beállítani, amely többletköltségek árán ugyan, de megnöveli a kotró hatótávolságát. Ha a terhét vesztett szállitóviznek a kazettában való tárolása a helyi körülmények miatt nem oldható meg, és az anyag osztályozódását el akarjuk kerülni, a beépités helyén zagysüritőt, hidrociklont állitunk be. A hidrociklonból távozó viz közvetlenül visszavezethető a kitermelés helyére. A hidromechanizációs munka fontos minőségi jellemzője a szállított zagy sűrűsége. Ezért a koncentráció mérése régi problémája a technológiának. Újabban már a kotróra szerelhető izotópos zagysürüségmérőt hozammérővel is kombinálják, így a műszerről leolvasható a szállított anyag mennyisége is, ami az elszámolásoknál ad jó kontrollt. Hidromechanizációval történő feltöltések kivitele teljesen analóg módon történik, csak a munka megszervezése valamivel egyszerűbb, mint profilos földművek esetén. Száraz technológiával készülő földművek szinte mindig gépláncokat igényelnek. A gépláncok kialakítása és a munkahely berendezése attól függően változik, hogy a földmunka vonalas, területi vagy pontszerű. Vonalas földmunkák vezérgépei lehetnek ládás földnyesők, idegen növükön szkréperek. A szkréper-vezérlésü gépláncok korábban akkor voltak alkalmazhatók, ha az anyagnyerőhely, vagy bánya nem volt messzebb néhány száz méternél a beépités helyétől. A korszerű önjáró földgyaluk sebessége eléri az óránkénti 40-60 km-t. Ezért a gazdaságos szállítási távolság 2-3 km-re nőtt. Egy géplánc általában 5-6 nyesőbői, 2-3 tolólemezes földgyaluból és egy önjáró, vagy vontatott földgyaluból /gréderből/ áll. Mivel ezek a nyesők nem lánctalpasok, hanem gumikerekesek, nagyobb gondot kell fordítani a közlekedési vonalak állapotára. Gyakorlatilag folyamatosan fenn kell őket tartani. Ezért kell a földgyulu. Száraz időben nem nélkülözhető a locsolókocsi sem. Ezért ezt is a géplánc tartozékai közé számítjuk. A vízépítési vonalas földmunkák tömörségi igényeit a nyesők által végzett tömörítés nem elégíti ki. Ezért a gép-^ láncokat juhlábhengerekkel, vibro-juhlábhengerekkel is kiegészítik. A hengert rendszerint az egyik földtoló vontatja. 151
