Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek
tart, és idevágó munkásságuknak számos jelentős tudományos eredményt köszönhetünk. Az úttörő kínai kutatásokat az olasz Guglielmini, D. vizsgálatai követték, aki az „Opera omnia” című művében a vízfolyások szabályozásának kérdései mellett a hordalékmozgás jelenségét is vizsgálta. Megemlítendő még Frizi, P., aki 1762- ben tanulmányt adott közre a folyók és a vízmosások medrének szabályozási kérdéseiről. A legelső kutatókat — mint ismeretes — a francia hidraulikusok követték, akik a természetes vízfolyások jelenségeit gyakorlati tapasztalatok segítségével, de elméleti úton kívánták megoldani. Chézy, A. francia mérnök híres sebességképlete 1768-ban vált ismeretessé, ezt Du Buat, P.-nak a mederfenéken fellépő súrlódó erőre vonatkozó vizsgálatai követték. A francia hidraulikusok kutatásainak eredményei nyomán, a XVIII. század végén, illetőleg a XIX. század elején már a vízfolyások hordalékszállításának a természetben való mérése is megindult. Ezek a mérések a vízfolyások által lebegtetve szállított hordalékmennyiség meghatározására vonatkoztak. Az első ilyen nyilvántartott mérést 1808 —1809-ben Grosse és Subours végezték a Rhone folyón. Ezt követték 1837-től 1854-ig Blohm mérései az Elbán, majd Baumgarten vizsgálatai a Garonne folyón. A Mississippi folyón Talcott kapitány 1838-ban végezte az első méréseket, Forshey pedig Humphreys, A. A. és Abbot, H. L. vizsgálataival kapcsolatban 1851 — 1852-ben tanulmányozta a Mississippi hordalékmozgását. Az első hordalékmérések után mind gyakrabban találkozunk a természetes vízfolyásokon végzett hordalékmérések eredményeivel. Magyarországon az első mérést a Dunán Budapestnél Balló Mátyás 1871 — 1872-ben végezte. Ugyanerre az időre esnek az első oroszországi mérések is, amelyeket Lohtin, V. M. 1875 — 1900 között végzett. 1878-ban Wolfsbauer Bécsnél vizsgálta a Duna lebegtetett hordalékát, Penck, A. pedig 1890-ben a Dunával kapcsolatosan behatóan foglalkozott a hordalékosság kérdésével. A Volga lebegtetett hordalékszállítását külön erre a célra szerkesztett vízmintavevővel Makszimov, Sz. P. mérte 1905-ben. A hordalékmérések fejlődésével párhuzamosan természetesen a hordalékmozgás elméletére vonatkozó kutatások is tovább folytak. A hordalékmozgás elméle- leti fejlődését tekintve a legjelentősebb Du Boys, P. elmélete, aki a mozgómedrű vízfolyások vizsgálata során az azóta is használatos hordalékmozgató erő, vagy más elnevezés szerint, elragadó erő fogalmát vezette be. Du Boys már a hidraulika akkori vívmányainak ismeretében igyekezett a vízfolyások hordalékszállítását elméleti úton meghatározni. Du Boys után sűrűn egymás után következnek a hordalékmozgás elméletére vonatkozó kutatások. A hordalékmozgásnak a vízimunkálatok tervezésénél és végrehajtásánál betöltött nagy szerepe arra vezetett, hogy a kutatások is a hordalékmozgás mind több és több vonatkozásaira terjedtek ki. Erre az időre esik Kennedy, R. G.-nek a feliszapolódás- és kimélyülésmentes medrek, csatornák tervezésére vonatkozó 1894—1895. évi vizsgálata is. 1897-ben Lohtin, V. M. orosz mérnök a hordalékos vízfolyások medrének állandóságával foglalkozott. Magyarországon Bogdánffy Ödön „A természetes vízfolyások hidraulikája” 7* 99
