Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek
című munkájában 1906-ban már számos, a hordalékmozgás elméletéhez tartozó jelentős megállapítást tett. A természetben végzett mérések és megfigyelések a kezdeti időben a folyók szabályozásával kapcsolatos munkálatok megkönnyítése érdekében történtek. Abban az időben a természetes vízfolyásoknál leginkább a károk elleni védekezést tartották még csak szem előtt. A fejlődés természetesen az elméleti kutatás vonalán is mind erőteljesebb és erőteljesebb lett. A hidraulika körébe eső laboratóriumi kísérletek megindulása újabb jelentős lépést jelentett a hordalékmozgás elméletének fejlődésében. Még a laboratóriumi kísérleteket megelőzően Airy, W., valamint a későbbi időkben Rubey, W. W. és mások a hordalékszemek megindulásának feltételeit a sebességekkel határozták meg. A hordalékmozgásra vonatkozó laboratóriumi kísérletek közül kiemelkednek Gilbert, G. K. 1914. évi kaliforniai kísérletei. Ezzel egyidőben jelent meg Schok- litsch, A. hordalékmozgási tanulmánya is. A hordalékmozgás elméletének megalapozásában jelentős szerepe volt Zsu- kovszkij, N. E.-nek, aki több szakmunkában részletezte a természetes vízfolyások hordalékszállítását. Linsley, R. K. 1919-ben a feltöltődés- és ki mély ülésmentes csatornák Kennedy által bevezetett fogalmát és elméletét fejlesztette tovább. Schaffernak, F. 1922- ben a görgetett hordalékmozgásra vonatkozóan végzett laboratóriumi kísérleteket, és eljárást dolgozott ki a természetes vízfolyások görgetett hordalékszállításának meghatározására. Poljakov, B. V. kiterjedt méréseket végzett 1927—1938-ban a Volgán a lebegtetett hordalék mozgására vonatkozóan. 1929-ben jelent meg Lacey, G. tanulmánya a feltöltődés- és kimélyülésmentes csatornákra vonatkozóan és ezzel a hordalékmozgás jelentősége a mesterséges, különösen az öntözővizet szállító csatornáknál is megmutatkozott. Mákkávejev, V. M. a lebegtetett hordalékszállítást a turbulens vízmozgás törvényszerűségeinek segítségével vizsgálta. Őt követte O’Brien, M. P., aki a turbulens hordalékszállítási elméletet vezette be. A Duna görgetett hordalékszállítását Becsnél, hordalékfogó segítségével Ehren- berger, R. 1931-ben mérte. Indri, E. és Mavis, F. T. a görgetett hordalékszállítást mint fizikai jelenséget vizsgálták. Jelentős előrehaladást jelentett a hordalékmozgás elméletének fejlődésében Meyer-Peter, E., Pólya, G. és Müller, R., később pedig Kalinske, A. A. és Straub, L. G. munkássága. A megállapodott mederre vonatkozó vizsgálatokat Lane, E. W., Blench, T. és Inglis, C. C. fejlesztették tovább. Kramer, H. majd Shields, A. a görgetett hordalék mozgását kísérleti úton vizsgálták. Vanoni, V. a hordalékmozgás jelenségének csaknem minden részletével foglalkozott és eredményei nagymértékben fejlesztették ismereteinket. Rouse, H. hidromechanikai vizsgálataival a hordalékmozgás számos elméleti kérdését tisztázta. Einstein, H. A. görgetett hordalékfüggvénye és egyenlete szinte iskolát teremtett az elméleti kutatások területén. A görgetett hordalék mérésének fejlesztésében Loszijevszkij, A. I. és Gon- csarov, V. N. értek el jelentős eredményeket. Orth, F. és Samov, G. I. a folyócsatornázásokkal kapcsolatos hordalékproblémákat vizsgálták. 100
