Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek

a súlycsökkenés olyan nagymérvű, hogy az nem lehet csupán a mechanikai elhasználódás következménye. A Felső-Dunán — méréseink szerint — az 1855 fkm-nél (Oroszvár) mozgó hordalék átlagos átmérője 32 mm, amíg az 1806 fkm-nél (Medve) 9 mm volt. Nem valószínű, hogy a szemnagyságnak ez a nagymérvű csökkenése 49 km-nyi úton egyedül csak a kopás útján következett volna be.

Számítsuk ki, hogy 49 km úton — ha a kopási együttható közepes értékét vesz- szük figyelembe — milyen szemnagyságcsökkenés következne be, és hogy a valóságos szemnagyságcsökkenésnek milyen kopási együttható felelne meg a valóságban.

Ha a hordalék fajsúlyát 2,60 p/cm3-re vesszük fel, a 32 mm átmérőjű hordalékszem súlya, vagyis a kezdeti súly

G'o = ■7r3’2 2,6 = 44,6 p o

a 9 mm átmérőjű hordalékszem súlya. A 49 km út utáni koptatással csökkentett súly pedig

A Dűli-féle kopási törvény szerint

í

G' = (G'0°’4S - 0,45ks)u’45

Ha a „kopási együttható” k = 0,031 közepes értékét vesszük:

1

C = (44,60,45 - 0,45 • 0,031 • 49)M5 = 33,21 p

vagyis a 44,6 p súlyú hordalékszemnek 49 km út megtétele után még mindig 33,21 p súlyúnak kellene lennie a valóságosan észlelt 0,99 p súllyal szemben. 33,21 p súlyú (és 2,6 p/cm3 fajsúlyú) hordalékszem átmérője, gömbalakot feltételezve, 29 mm lenne; 9,0 mm-nél tehát 20 mm-rel nagyobb.

A valóságos súlycsökkenésnek a kopási együttható

értéke felelne meg, ami — tekintve, hogy Düll kísérleteinél, mint legnagyobb kopást a k = 0,044 értéket észlelte — valószínűtlen ül nagy.

Ugyanezt tapasztalhatjuk, ha Schoklitsch összefüggéséből indulunk ki. Eszerint

G’ = G,',e_fJ

ahol c a fajlagos kopás, í a hordalék által megtett út m-ben, és e a természetes logaritmus alapszáma.

95