Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek
A fajlagos kopásra c = 0,00001 közepes értéket véve fel, G' = 44,6 e"0-00001'49000 = 27,32 p súlyúnak adódik, vagyis közelítőleg ugyanaz, mint a Dűli-féle törvény alapján. Mindkét összefüggés tehát azt bizonyítja, hogy közepes keménységű mozgó hordalék 32 mm szemátmérőjének 49 km-es úton 9 mm-re való csökkenése nem lehet csak a kopás következménye. A fenti számpélda bizonyítja, hogy adott esetben a mechanikai elhasználódáshoz viszonyítva a kiválasztódási, osztályozódási folyamat lényegesen nagyobb szemnagyságcsökkenést képes előidézni. A kutatások kezdeti időszakában a kopás jelenségét igen különböző módon értelmezték. A laboratóriumi vizsgálatoknál a kopást a folyó hosszában történő szemnagyságcsökkenés egyik módjának tekintették. A természetben végzett megfigyeléseknél viszont a kopást úgy tekintették, hogy az a széttöredezést, mállást, csiszolódást, sőt még a kiválasztódás folyamatát is magába foglalta. Az újabb vizsgálatoknál elsősorban a kiválasztódási folyamatot zárják ki a kopás fogalmából, de megkülönböztetik a szakaszos kisebbedést (széttöredezést, mállást) is a fokozatos kisebbedéstől, a tulajdonképpeni kopástól és csiszolódástól. 5°. A hordalék lebegése. A hordalék lebegésének okaira az irodalomban sokféle magyarázatot találunk. Egyik egyszerű feltevés szerint a hordalék lebegésbe jön, ha a sebesség-magasságnak megfelelő felhajtó erő egyenlő lesz a hordaléknak a vízben mérhető súlyával. A feltevés azonban a hordalék lebegésbe jutására nyilvánvalóan a nyugvás-mozgás határállapotának megfelelő sebességet eredményez. így a hordalék megindulását megmagyarázza ugyan, de tartós lebegését már nem. Olyan gondolat is felmerült, hogy a lebegtető erő a sebességgradienssel arányos. Ez azonban nyilvánvalóan téves, mert ha igaz lenne, akkor éppen azokban a vízrétegekben nem lenne lebegtetett hordalék, ahol a legnagyobb a sebesség, mert ott a sebességgradiens zérus. Ez pedig gyakorlati tapasztalatainkkal ellenkezik. Az újabb feltevések a turbulens vízmozgás belső erőivel magyarázzák a hordalék lebegését. Mivel a hordalék — fajsúlya nagyobb lévén, mint a vízé — a környező folyadékhoz viszonyítva ülepedési sebességének megfelelő mértékben folyamatosan süllyed, a hordalékrészecskék tartós lebegése csakis úgy képzelhető el, ha a folyadék részéről folyamatosan ezzel a süllyedéssel egyenlő emelkedést biztosító emelő erő működik. A hordalékszemek felfelé való mozgását az ún. turbulens keveredés biztosítja. A turbulens keveredésnél ugyanis a folyadék folyamatosan cserélődik a közel levő vízszintes rétegek között, a turbulens vízmozgás sebességingadozásainak következtében. A hordalék lebegését magyarázó valamennyi újabb elmélet, bár eltérő feltevésekkel, de a turbulens sebességingadozások elméletén alapszik. Az ide sorolható elméletek között a diffúziós, vagy turbulens hordalékszállítási elmélet a lebegtetett hordalék mozgásának törvényszerűségeit aránylag jól meg96
