Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek

ahol k az anyagtól függő kopási együttható, az n hatványkitevőt pedig általános érvénnyel a kopási görbe határozza meg.

Düll n értékét 0,55-nek találta. Mivel az előbbiek szerint n = 2/3 értéket kellett volna kapnia, a kísérletek azt mutatták, hogy a kopás csak részben függ a felülettől, n = 0,55 értékét figyelembe véve

amely értéket az .v-et kifejező egyenlőségbe helyettesítve kapjuk a Düll-féle kopási törvényt:

í

G' = (GÓ°’4S - 0.45ks)0’45 (1.1.3-43)

G' = 0 lesz, ha a hordalék teljesen elkopik. Ebben az esetben Gó0,45 = 0,45ks, vagyis a teljes kopás

út megtétele után következnék be.

Düll mérései szerint egy G’a = 541 p súlyú mészkőnél (ez 2,61 [p/cm3] fajsúly esetén 73,6 mm átmérőjű hordalékszemnek felel meg) k = 0,031 volt, ebből pedig

s = — —^ ■ ■■ v 54 10,45 = 12 1 6 km 0,45-0,031

hosszúság adódik.

Tehát egy mintegy 70 — 75 mm átmérőjű hordalékszem a Dunán Bécsiül a bulgáriai Lomig elméletileg teljesen elkopik.

A hordalék kopására végzett kísérletek legfontosabb eredménye, hogy adatokat nyerünk a lehetséges kopások nagyságáról. Bebizonyosodott, hogy a hordalék kopással elszenvedett súlyvesztesége igen nagy lehet.

A hordalék kopásának ismerete azonban a hordalék valóságos kissebbedésének okát még távolról sem tisztázta. Újabb vizsgálatok szerint bizonyos esetekben

94