Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek
tartozó kritikus közép- és fenéksebességet általában valóságos mérések útján határozták meg a kutatók, a sebességek mélység szerinti eloszlásával részleteiben nem foglalkozunk. A fenéksebességeket nem lehet közvetlenül megmérni, és a sebesség eloszlásából levezetett értékek sem egyértelműek. Ezért a kutatók többé-kevésbé önkényes feltevések alapján definiálták a fenéksebességet. A következó'kben bemutatjuk a fenéksebesség definiálásának egyik gyakran használatos módszerét. Kritikus állapotnál (általános hordalékmozgásnál) a mozgó hordalékréteg, illetőleg a mozgó hordalékszemek alatti legfelső rétegben a hordalékszemek éppen a mozgás és a nyugvás határán vannak. A szemek felső síkjánál tehát a vízsebesség nem zérus. A legfelső nyugvó hordalékréteg felső síkjától lefelé a vízsebesség rohamosan csökken és — a feltevés szerint — a következő réteg szemei között már nincs számottevő vízmozgás, vagyis a sebesség is zérus lesz. Az 1.1.3 —5. ábra szerint a mért sebességpontokat összekötő folytonos vonal meghosszabbítása a legfelső nyugvó hordalékréteg felső síkjának magasságában metszi ki a vcf fenéksebességet. A fenéksebesség azután a folytonos vonallal csökkenve, a réteg alsó síkjánál éri el a zérust. A fenéksebesség definíciójára vonatkozó fenti feltevés jól megegyezik Einstein, H. A. vizsgálataival, aki a hordalékos vízfolyásoknál az ún. „fenékréteg” vastagságát — amely rétegben a fenékréteg mozgása lejátszódik — a szemátmérő kétszeresére teszi. Az irodalomból sok kritikus közép- és fenéksebesség összefüggést ismerünk. A legrégibb talán a sebesség hatodik hatványának a törvénye volt. Mivel az (1.1.3—16) képlet szerint v2 arányos d-ve 1, ha mindkét oldalt köbre emeljük, azt 84 1.1.3—5. ábra. A fenéksebesség meghatározása
