Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek

1.1.3—4. ábra. A kritikus hordalékmozgató erő a szemátmérő függvényében y, = 2,65 [p/cm3] fajsúlyú hordalékanyagnál

2°. Kritikus sebességek. Kézenfekvő volt a gondolat, hogy a nyugvás-mozgás határállapotát a hordalékmozgató erők mellett a vízsebességgel, éspedig elsősorban a középsebességgel jellemezzék, mivel adott keresztszelvény és vízhozam esetében a középsebesség könnyen mérhető. A kritikus állapot meghatározására gyakran a fenéksebességet is felhasználták, bár annak meghatározása elég bizonytalan.

A klasszikus elméletet, amelynél a kritikus állapotot a kritikus sebesség (akár közép-, akár fenéksebesség) jellemzi, ütőerő elméletnek (impact theory) nevezzük. Eszerint a víz a d átmérőjű hordalékszem vetületével arányos felületre fejt ki sebességétől függő ütőerőt, és a nyugvás-mozgás határállapotában ez az ütőerő éppen a hordalékszem vizben mérhető súlyával egyenlő. így adódott a

összefüggés, amely szerint adott d és — y) vízben mérhető fajsúlyú hordalékhoz állandó kritikus sebesség tartozik. Ezt a tételt a hordalékmozgató erők mintájára az állandó kritikus sebességek törvényének nevezhetjük.

A középsebességek és a fenéksebességek elméleti meghatározásához tulajdonképpen a sebességek mélység szerinti eloszlására vonatkozó feltevések is szükségesek lennének. Mivel azonban a fenéken nyugvó hordalék mégindulásához

6*

83