Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.4 Hordalékmozgás és folyószabályozás - 2.4.2 A hordalékviszonyok hatása a szabályozási módszerek kialakításában
szabályozó sarkantyúk távolságának és koronamagasságának a leghatásosabb kialakítása. A gazdaságosság megkívánja ugyanis, hogy különösen nagy folyóknál az igen nagy költséget jelentő' sarkantyúk száma lehetőleg kicsi legyen. Az újabb kutatások szerint a sarkantyúk távolsága sok esetben növelhető anélkül, hogy szabályozó hatásuk csökkenne. Ugyanez vonatkozik a sarkantyúk koronamagasságára is, melyet célszerűen a közepes kisvízállás és az évi közepes vízállás közötti magasság szerint célszerű kiépíteni. A legcélszerűbb szabályozási módszer kiválasztásához, mint az eddigiekből világosan kitűnik, elengedhetetlen a hordalékviszonyok ismerete. Ez a körülmény szükségessé teszi, hogy a folyószabályozásnál a tervezés igényeinek megfelelő kutatásokat kell végezni. Könnyű belátni, hogy a hordalékviszonyok ismerete mellett más irányú vizsgálatokat is kell végezni. A hidrológiai kutatások biztosítják a folyó vízjárására vonatkozó ismereteket, a meder szabályozására vonatkozó vizsgálatok pedig döntőek az alkalmazásra kerülő szabályozási módszer kiválasztásánál. Ezek mellett a folyók árvédelmi problémáit is vizsgálat tárgyává kell tenni, sőt a szabályozás révén keletkező holtágak és elhagyott medrek élő vízzel való ellátása során még biológiai jellegű kutatásokat is kell végezni. Az is nyilvánvaló, hogy a folyószabályozás során végrehajtandó építkezésekre vonatkozóan is sok kérdést kell tisztázni. A folyószabályozás módszereit a vízfolyás hordalékviszonyaival mindenképpen kapcsolatba kell hozni, mert a kívánt eredményt csakis így lehet elérni. 2.4.2. A HORDALÉKVISZONYOK HATÁSA A SZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREK KIALAKÍTÁSÁBAN A folyószabályozás révén megvalósítani kívánt mederváltozásokat lényegileg mindig a tényleges hordalékhozam és a vízfolyás hordalékszállító-képességének egymáshoz való viszonya alapján kell megterveznünk. Ezt elérhetjük a hordalék mérlegegyenletének felhasználásával. Végül arra is sor kerülhet, hogy magát a hordalékszállítást meghatározó összefüggéseket vesszük figyelembe. Bármelyik módszert is választjuk, figyelembe kell venni, hogy a folyó medre szilárdnak tekinthető-e, vagy pedig a meder kimélyülő, vagy feltöltődő-e. Végeredményként a szabályozással azt kívánjuk elérni, hogy a szabályozott folyómeder hordalékszállító-képessége megfeleljen a tényleges hordalékhozamnak. Az eredmény itt is a szabályozott meder szélességének és mélységének, valamint az ezek közötti legmegfelelőbb aránynak a meghatározása. A korszerű igényeket kielégítő folyószabályozásnál a görgetett hordalék mellett fontos szerephez jut a lebegtetve szállított hordalék mennyisége is. A folyószabályozásnál a hordalékviszonyokat kezdetben az ún. mederállandósági tényezőkkel kísérelték meg figyelembe venni. A mederállandósági tényezők révén alakult ki a mederállandóság fogalma, amely — mint a 2.3.1. fejezetben láttuk — ugyanezt fejezi ki a természetes vízfolyásoknál, mint a megállapodott meder a mesterséges csatornáknál.
