Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.3 A „regime elmélet” - 2.3.2 összefüggések a feltöltődés- és kimélyülésmentes csatornáknál
Az FB fenéktényezőt v2/D alakban írja fel, és megállapítja, hogy megállapodott medrű csatornarendszereknél, melyek mentén a víz- és hordalékszállítás aránya állandó, a tapasztalat szerint u2/D állandó. Az FB értékének meghatározására a következő' összefüggések szolgálnak: ha C < 2,0 homokos fenékanyagnál: FB = 1,9 Jk/fzép (2.3.2-14) kavicsos fenékanyagnál: FB = d^lzép (2.3.2-15) ha C > 2,0 homokos vagy kavicsos fenékanyagnál: FB= 1 -9í/kö2éP(l + 0, 12C) (2.3.2-16) Rohanó vízmozgásnál Fb = 32,2 + 0,06(C - Ckrit) (2.3.2-17) ahol dközép [mm] a szemátmérő, Ckrit a kritikus töménység. A rézsűtényező Fr = vs/B, ami Blench szerint a hordalékszállítástól független. Értéke iszap és iszapos agyag esetén, különbözőkohéziój.ú talajokra: 0,1. . .0,3.Fr értéke a rézsűk hajtásával és anyaguk ellenállóképességével növekszik, azonban az időhatás figyelembevételével általában 0,3-nak vehető. Az a tényező még kevésbé ismert. Egyenlő szemnagyságú homok esetén a = = 1/400, természetes homokos kavicsmedreknél, ahol a szemcsék nagysága igen különböző, a = 1/233. A megállapodott meder általánosított elmélete tehát mind természetes vízfolyásokra, mind pedig mesterséges csatornákra is alkalmazható. Mindkét esetben azonban a megállapodott medernél bizonyos kisebb mértékű természetes változások feltétlenül megengedettek. Az irodalomban igen sok utalást találunk a megállapodott meder elméletének gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. Blench megemlíti, hogy a megállapodott meder általánosított elméletét sok gyakorlati feladat megoldásánál sikerrel alkalmazták. így például a) párhuzamművek közötti szélesség meghatározásánál, b) hídpillérek közötti és hídpillérek utáni kimosások megállapításánál, c) duzzasztóművek feletti feltöltődések számításánál, d) duzzasztóművek alatti kimélyülések meghatározásánál, és végül e) kismintakisérleteknél a méretszorzók helyes megválasztásánál bizonyos esetekben az elmélet alkalmazása sikerre vezetett. Blench a meanderképződésre hajlamos vízfolyásoknál a megállapodott mederre vonatkozó egyenleteket még két egyenlettel egészíti ki. Ha MB a meander szélessége és M, a meander hossza, akkor szermte (2.3.2-18) (2.3.2-19) Mb = CBQ1/2 M, = C,Q'rl 621
