Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.3 A „regime elmélet” - 2.3.1 Az elmélet történeti fejlődésének áttekintése
ahol A a keresztmetszeti terület, k konstans, Q a vízhozam. Lacey (2.3.1 —16b) egyenlete mindazokra az egymáshoz geometriailag hasonló csatornákra érvényes, amelyeknél vc a hordaléktényezőre való tekintet nélkül azonos. Megállapodott medernél Lacey azt találta, hogy a nedvesített kerület P, a vízhozam Q négyzetgyökével egyenesen arányos. Ez adja Lacey harmadik egyenletét, amely szerint P = bJ~Q (2.3.1-17) ahol b állandó. Mivel a folyóknál a nedvesített kerület közelítőleg egyenlőnek vehető a mederszélességgel, Lacey fenti egyenletével több indiai hídnál ellenőrizte a folyó mederszélességét. Szerinte a vizsgált hidaknál a meder szélessége tökéletes összhangban volt egyenletével. A fenti vizsgálat jó példa arra, hogy hogyan terjesztették ki az öntözőcsatornákra vonatkozó megállapításokat természetes folyómedrekre is. A sebesség, a hidraulikus sugár és a vízhozam fenti összefüggéseiből a megállapodott meder esése is meghatározható: S = -^T7T (2.3.1-18) Az esés összefüggését Lacey később megváltoztatta: m és ntx állandókat jelölnek. Lacey fenti összefüggéseinek alapján a hidraulikus sugarat is kifejezhetjük a vízhozammal. Eszerint ahol s állandót jelöl. Ily módon a nedvesített kerület (P) és a hidraulikus sugár (R) hányadosa is kifejezhető a vízhozammal: P b01/2 = 7£p = *iÖ1/6/1/3 (2.3.1-21a) b1 = b/s állandó. Ha a P/R viszonyt a vízsebességgel fejezzük ki, akkor A (2.3.1 —20) —(2.3.1 —21) képletekben s, b, bx és / állandókat jelölnek. 613
