Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.2 A görgetett hordalék - 1.2.3 A hordalékmozgás határállapotainak kritériumai
földanyagokban vezetett csatornák állékonyságának vizsgálata ugyanis már régóta fontos mérnöki feladat. Nyilvánvaló, hogy a csatornák állékonysága — különösen a csatornáknak a kimélyülés elleni biztosítása — szorosan összefügg a csatornák medrét képező' anyaghoz tartozó kritikus állapottal. Ha a kritikus állapotnál a mozgó víz hidraulikai tényezői és a hordalékanyag jellemzői közötti kapcsolat ismeretes, a kritikus állapotra a gyakorlatban különböző határértékek állapíthatók meg. Az ugyanazon hordalékanyaghoz tartozó kritikus értékek változása miatt ezek a határértékek természetesen csak közelítőek lesznek. Leggyakrabban a sebességek határértékét, tehát a kritikus fenék-, illetőleg középsebességet szokás megadni, de gyakran a vízmélységnek és az esésnek, vagy e kettő szorzatának, vagyis a hordalékmozgató erőnek a kritikus értékét állapítják meg. Eme közelítő feltevések szerint, ha a vízmozgás olyan, hogy a sebességek, a vízmélység vagy az esés nem haladja meg a hordalékanyaghoz tartozó kritikus sebesség-, kritikus esés-, illetőleg kritikus vízmélységértékeket, akkor a hordalék nyugalomban marad. A kritikus állapotot kivételesen oly módon is jellemzik, hogy ennél az állapotnál a szállított hordalékmennyiség zérus. Ha tehát a hordaléksúly meghatározására szolgáló összefüggésekben a hordaléksúlyt zérus értékkel vesszük figyelembe, nyilvánvalóan a hordalékmozgás megindulásának határállapotát rögzítettük. Gyakorlatilag ezek az összefüggések azonban nem általános érvényűek, mivel nem egyedül a keresett határértékeket, hanem a kritikus állapot alatti értékeket is magukban foglalják. Már itt rá kell mutatnunk arra, hogy a gyakorlatban a kritikus álllapot meghatározásánál nemcsak a hordalék jellemzői és a vízfolyás szorosan vett hidraulikai meghatározói, hanem a meder sajátságai, elsősorban a meder alakja, a szélesség és a mélység viszonya, valamint az érdesség is szerepet játszanak. A kritikus állapot meghatározására végzett nagyszámú vizsgálatból csak a kritikus hordalékmozgató erőre és a kritikus fenék- és középsebességre vonatkozó eredményeket fogjuk ismertetni. Gyakorlatilag ugyanis a kritikus állapot jellemzése csaknem kizárólag a sebességekkel, illetve a hordalékmozgató erővel történik. 1.2.3. A HORDALÉKMOZGÁS HATÁRÁLLAPOTAINAK KRITÉRIUMÁÉ A hordalékmozgás határállapotainak meghatározása és szétválasztása fontos kérdés. A kutatók a hordalékmozgás határállapotait általában grafikus úton kísérelték meg elkülöníteni és meghatározni. Adott d szemátmérőjű fajsúlyú hordalék, valamint v viszkozitású és y fajsúlyú víz esetén mindezek a vizsgálatok még feltételezik, hogy a kritikus értékek nem változnak. Ebből a szempontból tehát nyilván módosításra szorulnának ezek a grafikus kapcsolatok. Mivel azonban napjainkban még csak a kritikus állapotra sikerült ezeket a változásokat közelítőleg meghatározni, ezeket a többi határállapotra vonatkozó grafikus kapcsolatokat még ma is használják. Ismertetésükre ezért szükség van. 148
