Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.2 A görgetett hordalék - 1.2.2 A hordalékmozgás különböző határállapotai
A mederformák kialakulására vonatkozó vizsgálatokat részletesen az irodalomban felsorolt tanulmányok ismertetik. A mederformák a mérnöki gyakorlatban rendkívül fontosak, mert azok erőteljesen befolyásolják az érdességi viszonyokat és több kísérlet szerint a hordalékhozamokat is megváltoztatják. A mederformáknak a hordalékmozgásra gyakorolt hatását nemcsak a kérdés összetettsége miatt nehéz meghatározni, hanem az aránylag kevés számú mérés miatt is. Találóan állapítja meg Kennedy, hogy kevés olyan kísérlettel rendelkezünk, amelynél a kutatók részletesen leírták volna a vizsgálatok során jelentkező mederformákat. A legtöbb kísérletet a kritikus állapot, az érdesség, vagy a hordalékszállítás meghatározására végezték és a mederformák vizsgálatára csak kevés gondot fordítottak. Pedig nyilvánvaló, hogy a hordalék mozgása és a hordalékhozam mindenképpen összefügg a mederfenék geometriájával. Tanulmányunkban, ahol erre lehetőség nyílott — például a kritikus állapotnál — megkíséreltük a mederformák hatásának figyelembevételét, de a kevésszámú mérési adat következtében legtöbb esetben az ilyen természetű vizsgálatokat nem tudtuk elvégezni. Ma már minden kísérletnél és mérésnél nagy gondot fordítanak a mederformák kialakulására és az ebben az irányban megindult vizsgálatok várhatóan a közeljövőben eredményre is vezetnek majd. A hordalékmozgásnál a nyugvás-mozgás, a homokhullámok, a dűnék, az átmenet és antidűnék kialakulását, keletkezésük határállapotát, továbbá a hordalékhozamok alakulását gyűjtőnéven a hordalékmozgás rezsimjének nevezhetjük. „A hordalékmozgás rezsimje” elnevezés igen találó, mert a hordalékmozgás valamennyi jellemző határállapotát magába foglalja. Az elnevezést Albertson, M. L. és társai vezették be. A nyugvás-mozgás határállapotától kezdődően a hordalékmozgásnál a fentiek szerint több jellemző határállapotot különböztetünk meg. A nyugvás-mozgás határállapotát jól megfigyelhető és igen markáns jelenség, a hordalékszemek megindulása jellemzi. Egyértelmű definiálása — mint majd látni fogjuk — nehéz ugyan, de meghatározásához bőséges kísérleti és vizsgálati anyag áll rendelkezésre. A nyugvás-mozgást követő határállapotok — bár jól megfigyelhetők — kísérleti adatok hiányában nehezen határozhatók meg egyértelműen. Szórványosan találkozunk ugyan ezekre a határállapotokra vonatkozó kapcsolatokkal is, de ezeket csak kevésszámú mérésből vezették le, és így nem tekinthetők általános érvényűnek. További kiterjedt vizsgálatokra van tehát szükség, hogy a különböző mederformák kialakulásának határállapotát megbízható kapcsolatokkal fejezhessük ki. A hordalékmozgásnál a legfontosabb a nyugvás-mozgás határállapota. A következőkben ezzel részletesen foglalkozunk. 1.2.2.2. A nyugvás — mozgás határállapota. A vízfolyások hordalékszállításánál azt a határállapotot, amelynél a görgetett hordalék mozgása éppen megindul, kritikusnak szokták nevezni. A kritikus állapotnál a hordalékmozgató erőt kritikus 10 Bogárdi: Vízfolyások 145
