Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.2 A görgetett hordalék - 1.2.2 A hordalékmozgás különböző határállapotai
hordalékmozgató erőnek, a sebességet kritikus sebességnek nevezhetjük. Hasonlóképpen esetenként bevezethető a kritikus esés, a kritikus vízmélység, stb. fogalma is. A különböző vizsgálatok eredményeinek hasznosítása, még inkább azok összehasonlítása céljából, a kritikus állapot jellemzésének egyértelműnek kell lennie. De nemcsak az fontos, hogy a kritikus állapotot egyértelműen jellemezzük, hanem az is lényeges, hogy a kritikus állapot felismerése könnyen, éspedig egyszerű szemlélettel történhessék. Mint jelenség, a hordalékszemek megindulása statisztikai jellegű, vagyis határozott kritikus állapot nem határozható meg, hanem annak csak a legvalószínűbb, várható bekövetkezése. Az eddigi vizsgálatok előzetes feltevések és bizonyos közelítések bevezetése alapján a kritikus állapotot tulajdonképpen mindig a kritikus értékek várható értékeivel jellemzik. A kritikus állapotot az irodalomban igen sokféleképpen definiálták. Ezek sajnos nem minden esetben jellemzik egyértelműen a kritikus állapotot. Részben ezeknek az eltéréseknek tulajdoníthatjuk, hogy sokszor a legszabatosabban végrehajtott kísérleti eredmények is esetenként más-más, bizonyos mértékig eltérő eredményeket adnak. A kritikus állapot meghatározására Kramer, H. végzett igen kiterjedt kísérleteket. Kramer drezdai kísérleteinél a hordalékmozgás következő fokozatait állapította meg: 1. Nyugalmi állapot, amelynél semmiféle hordalék sincsen mozgásban. 2. Gyenge a hordalékmozgás, amikor a legfinomabb hordalékszemekből többkevesebb, de mindenesetre megszámlálható mennyiségű jön mozgásba. A mozgás ilyenkor még nem általános, hanem csak helyi jellegű. Megszámlálhatóság alatt azt kell érteni, hogy tekintetünket egy bizonyos területre, mondjuk 1 cm2-re irányítva, az ott mozgó szemeket megszámlálhatjuk. 3. Közepes a hordalékmozgás, amikor az átlagos nagyságú szemek ránézéssel már meg nem számlálható mennyiségben mozognak. A mozgás ilyenkor már elveszíti helyi jellegét, de a szállított hordalékmennyiség jelentéktelen. A hordalékmozgás ilyenkor még nem mederképző. 4. Általános a hordalékmozgás, amikor a legnagyobb szemek is mozgásba jönnek. A felsorolt osztályozás alapján Kramer kritikusnak nevezi a hordalékmozgató erőt, ha az előforduló összes szemek mozgásba jönnek. Ez szerinte egyúttal a kritikus hordalékmozgató erő alsó határát jelenti. A kritikus hordalékmozgató erő felső határa pedig az a hordalékmozgató erő, amelynél a homokbarázdák még nem túlságosan zavaró hatásúak. Kramer megállapítása a valóságos kritikus értéknél kissé nagyobbat ad. KRAMERt megelőzően Gilbert és Schaffernak, őt követően pedig még számos kutató foglalkozott a kritikus állapot meghatározásával. A kritikus állapot meghatározására végzett vizsgálatok további ismertetésétől eltekintünk. Ehelyett — amennyiben szükségesnek látszik — majd az egyes összefüggések tárgyalásánál ismertetjük a kritikus állapot megállapítására szolgáló 146
