Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.2 A görgetett hordalék - 1.2.1 A görgetett hordalék mozgása
komplex potenciál határozza meg. Ennek alapján Jeffreys szerint a henger felemelkedik, ha »,>0,59 (1.2.1-8) vagy 2,65 [p/cm3] fajsúlyú homokkal és vízzel számolva Vp > 0,575 gd (1.2.1-9) A kísérleti eredmények szerint az (1.2.1—9) egyenlőtlenségnél lényegesen nagyobb sebességek esetén emelkedtek fel a hordalékszemek. Az eltérést azzal magyarázták, hogy a közel gömb alakú szemeknél ugyanaz a vp áramlási sebesség lényegesen kisebb emelő erőt fejt ki, mint a fenéken fekvő hengernél. A turbulencia szerepét a görgetett hordalékmozgásnál, és azt a körülményt, hogy a hatóerők nem állandók, hanem pulzálnak, Kalinske és Einstein is felismerték. Lényegileg a legfontosabb lenne a folyadék és a mederfenék keveredési zónájában uralkodó viszonyok megismerése. Ezidáig azonban kevés ilyen vizsgálatot végeztek. A vizsgálatok közül tanulságosak Einstein és El-Samni kísérletei sima fenéken hexagonálisan elhelyezett 68,6 mm-es félgömbökre ható erőkre vonatkozóan. Az emelő erőt a félgömb legmagasabb pontja és alapja közti nyomáskülönbségből állapították meg. A nyomáskülönbséget 2 4p = Cl~ (1.2.1-10) összefüggés határozza meg, és CL értékét 0,178-nak, vagyis állandónak találták. v sebességet az elméleti faltól 0,35 d távolságban mérték. Rouse egy hüvelybe helyezett rácsszerkezet egyszerű harmonikus mozgásával gerjesztett turbulens vízmozgást, és a rezgésszám változtatásával idézte elő a fenéken levő finom hordalék mozgását. A kísérletek eredménye szerint a turbulens örvények időszakos szétterülése, kitörése hozta a hordalékot mozgásba. Sutherland feltételezi, hogy a turbulens vízmozgásnál a vízörvények időszakosan kitörve nekiütköznek a fenéken levő hordalékszemnek és így közvetlen előidézői a hordalékszemcse mozgásának. Az örvények vízrészecskéinek sebessége a fenékkel való ütközésig várhatóan nő, és a vízrészecskék szögforgási sebességének irányától függően a súrlódó erő is növekszik. Sutherland szerint tehát a nyugvás és mozgás határállapotánál: először az örvények felszakítva a viszkózus réteget, nekiütköznek a fenéken levő hordalékszemnek, másodszor az örvényeken belüli forgó mozgás növeli a helyi súrlódó erőt, amely ha túllépi a kritikus értéket, a hordalékszemcséket mozgásba hozza, harmadszor a dünékkel borított fenéknél a mozgás a leghevesebb vízörvények zónájában indul meg. 139
