Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.2 A görgetett hordalék - 1.2.1 A görgetett hordalék mozgása
1.2.1—1. ábra. A súrlódási elmélet értelmezése, White nyomán határozza meg a kritikus hordalékmozgató eró't. Ha a c5 együtthatót állandónak tételezzük fel, a fenti összefüggés azonos a klasszikus súrlódási elmélet (1.1.3 —4) összefüggésével. Ha a mederfenék nem vízszintes és lejtését a szög méri, továbbá ha a hordalék vízben mérhető' természetes hajlásszöge 0, a kritikus hordalékmozgató erő Vízszintes fenéknél a = 0. Lamináris áramlásban White kísérleti úton a c6 = = 0,18 értéket állapította meg, s így Turbulens vízmozgásnál White azt találta, hogy tc értéke kb. a felére csökkent. Ezt a körülményt a turbulens sebességingadozások hatásával magyarázta. White tehát egyike azoknak a kutatóknak, akik a turbulens sebességingadozásoknak az elragadó erőre gyakorolt hatását először felismerték. A görgetett hordalékhozamokra ható erők elemzésével aránylag kevesen foglalkoztak. Sutherland, A. J. találóan jegyzi meg, hogy úgy látszik, legtöbb kutató megelégedett azzal a felfogással, hogy a súrlódó erő az egyetlen figyelembe veendő erőhatás. Pedig sok vizsgálat bizonyítja, hogy valamilyen emelő erőnek is kell hatnia. Ilyen bizonyíték elsősorban turbulens vízmozgásnál a függőleges sebességek pulzálása, a sebességgradiens zérustól eltérő volta, valamint a hordalékszemcsére alulról ható nyomások lehetősége. Az irodalomból is ismeretes néhány olyan vizsgálat, amely megerősíti az emelő erők létezését. Az első ilyen természetű elméleti vizsgálatot Jeffreys, H. J. 1929-ben végezte. Ideális folyadék örvénymentes mozgása esetén a vp párhuzamos áramlás sebességére merőlegesen fekvő d átmérőjű, végtelen hosszúságú henger körüli áramképet a 138
