Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései
cepciók szerint határozzák meg. Ilyen módon egy adott vízfolyás mentén levő szennyvízbevezetések, ill. szennyvíz- tisztító telepek összehangoltan és gazdaságosan építhetők ki. A vízminőség-szabályozási tevékenység azokban az országokban ért el kimagasló eredményt, ahol az egyes ipari központok már egész vízgyűjtőterületeket szennyeztek. A hazai kutatások három főiránya az állapotrögzítő, az előrejelző és a döntéselőkészítő tevékenység. Az állapotrögzítő tevékenység alapja a mintavételből és a vizsgálatokból származó adatok, majd azok feldolgozása. Az adatfeldolgozás első lépése adott mintavételi hely és adott vizsgálatsor esetében, az azonos vízminőségi komponensre vonatkozó adathalmaz legfontosabb statisztikai paramétereinek (minimum, maximum, átlag, vízhozamarányban súlyozott átlag, szórás) kiszámítása. Ezt követi a víz- állástartóssági görbével analóg koncentrációtartóssági, ill. terheléstartóssági görbék elkészítése, majd a vízhozamösszegző görbével analóg terhelésösszegző görbék meghatározása. A vízminőségi és vízhozam adatok közötti összefüggések számszerűsítésére matematikai modelleket alkotnak. 1972-ben már sor kerülhetett (az összegyűjtött adatok alapján) a legfontosabb vízfolyásainkon 5 év alatt (1967 — 71) bekövetkezett vízminőség-változási irányzatok értékelésére. Az előrejelző tevékenységen belül igen fontos kérdés a szennyvizek befogadókban történő elkeveredésének vizsgálata. A vízhozam — vízminőség közötti összefüggések feltárásakor hallgatólagosan feltételezték, hogy a vizsgált keresztszelvényekben a szennyeződést okozó szennyvíz és a befogadó vizének elkeveredése gyakorlatilag már megtörtént. A döntéselőkészítő tevékenység egyik megjelenési formája a vízminőségi mérleggel kapcsolatos. A hidrológiából jól 96
