Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 3. A vízkészlet erdő- és mezőgazdasági tevékenységből eredő szennyeződése; az elhárítás kérdései

intenzív használata óriási termésnövekedést eredményezett. Egyidejűleg azonban a beszivárgó és különösen a felszínen lefolyó vizekbe jutott műtrágya nagymértékben növelte ezek szervesanyag-tartalmát. A víz szervesanyag-tartalmá- nak növekedése pedig rontja a víz minőségét.

A műtrágyák káros hatásait egyrészt ezek összetételének változtatásával, másrészt szabályozott és mértéktartó alkalmazásával lehet csökkenteni. Az élővizek védelmét legmegfelelőbben a műtrágyázás helyének és idejének, valamint ezzel összefüggően a felszíni vízlefolyás szabályozásával lehet biztosítani.

Az elmúlt 25 — 30 év alatt a legkülönbözőbb peszticideket vezették be. Az USA-ban például több, mint 32 000 fajta védőszert alkalmaznak, amelyek közel 1000 kémikáliát tartalmaznak. Hatásuk a mezőgazdasági termelés szempontjából nagyon előnyösnek mutatkozott (pl. DDT) a rovar- kártevők és a kártékony állatok ellen. Veszélyes következményeiket azonban hamarosan felismerték. A peszticideket a rovarirtók, a gyomirtók és a gombaölők csoportosítás szerint szokták osztályozni.

Az eddigi kutatások a peszticidek ellenőrzés nélküli alkalmazásával kapcsolatosan megdöbbentő eredményre vezettek. Kimutatták, hogy toxikus anyagok halmozódhatnak fel a növényi, az állati és fogyasztásuk révén az emberi szervezetben a mérgezés méreteit elérő mértékben. A vizsgálatokból az is kitűnik, hogy a peszticidek között vannak nehezen bomló, hatékonyságukat sokáig megtartó szerek (DDT, lindán, aldrin, endrin, dieldrin, toxafen), gyorsan bomló és rövid ideig ható, he igen erős mérgező hatásúak (parethion, malathieon, wofatox, sistox, nuvan, diklorfox, nexion), és végül gyorsan bomló és lényegesen kisebb mértékben mérgező szerek (sevin, baygon). Az első csoportba (nehezen bomló, sokáig ható) tartoznak a szénhidrogének,

86