Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
A városi szennyvizeket több lépcsőben tisztítják, amelynek lényege, hogy a szennyvizet iszaptalanítják, a rothadásra hajlamos anyagokat átalakítják. A továbbiakban a városi szennyvíztisztítást az általános tisztítási folyamat egyes lépcsői szerint fogjuk vizsgálni. Egyik-másik tisztítási lépcső a szennyvíz fajtájától, a tisztítás technológiájától, a befogadó öntisztító képességétől függően hiányozhat. A városi szennyvizek durva uszadékát rácsokkal, szilárd ásványi anyagot pedig homokfogókkal választják le. A megfelelő mértékű biológiai tisztítás elérése végett gyakran a szennyvíz zsírtalanítása és olajtalanítása is szükséges. Az olajok és a zsírok kiválása a tisztítótelepen azáltal érhető el, hogy a medence aljáról finom eloszlású, felfelé áramló levegőbuborékok a szennyvíz zsíranyagait magukkal ragadják. A zsíranyagok legtöbbször habot képeznek, amely azután külön lefölöző kamrába jut. A durvább iszapanyagot kis áramlási sebesség biztosításával a mechanikai ülepítő medencékben ülepítik le. A mechanikai ülepítőkben biztosítandó, hogy a szennyvíz ún. friss állapotban maradjon, vagyis se a szennyvíz, se a kiülepedő, a szennyvízzel még közös térben levő iszap se induljon rothadásnak. Az azt jelenti, hogy az iszapot az ülepítő térből folyamatosan, vagy legálábbis néhány órán belül el kell távolítani. Újabban a mechanikai szennyvíztisztító berendezések teljesítményét különféle vegyszerek hozzáadásával növelik. Ezt elsősorban nagy koncentrációjú szennyvizekben alkalmazzák. A pelyhesítő anyagok bizonyos körülmények között jelentős mennyiségű kolloid anyagot képesek pelyhes állapotba hozni, aminek következményeként azután a biológiai tisztítás könnyebbé válik. 2.6. A városi szennyvíztisztításának eljárásai 71
