Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

Tekintve, hogy a söriparban a szükséges víz mennyisége a készített sör többszöröse, a technológia helyes megválasztásával itt kínálkozik a legnagyobb lehetőség a szennyvizek mennyiségének csökkentésére. A húsiparban különös gondot kell fordítani arra, hogy a szennyvízbe minél kevesebb hulladékanyag kerüljön. A vért, csont- és szarudarabkákat, béltartalmat gondosan össze kell gyűjteni, és a szennyvíztől elkülönítve kell kezelni és megsemmisíteni.

A tejiparban a szennyvizek mennyisége és minősége jobb vízgazdálkodási rendszerrel és nagyobb üzemi fegyelemmel, és a melléktermékek rendszeres értékesítésével jelentősen csökkenthető.

Egy csepp olaj a víz felszínén szétterjedve kb. 10“7 cm vastag, összefüggő réteget alkot. Ezen az alapon 1 liter olaj 1 millió liter vizet tesz élvezhetetlenné.

Az egyre fokozódó ipari eredetű olajszennyezés meggátolására az olajat hatékony módszerekkel és a vízminőség védelmi előírásainak megfelelően kell kezelni. Az eddigi eljárások főleg a víz felszínén úszó olajrétegek megkötésére irányultak. Az olajat leszívták és a megfelelő anyagokkal megkötötték. Használatosak még különböző emulgátorok és diszpergátorok, valamint a majd minden üzemben meglevő olajszeparátorok. Az utóbbi eljárást gyakran gátolja a tisztítószerek jelenléte.

Az olajkötőanyagokkal szemben támasztható legfontosabb követelmények: az úszóképesség, az olajfelvevő-képes- ség, az olajleadás, a gyúlékonyság, az izzítási maradék, az ömlesztett súly- és a szemcseeloszlás megfelelő értékei. Egyes készítmények magas olajkötő-képességük mellett azzal a hátránnyal rendelkeznek, hogy nem égethetők el, és hosszú tárolás után ismét leadják az olajat a vízben. Mások duzzadnak, ragadós pépet képeznek, vagy nem úsznak a víz felszínén.

64