Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

Az újabb olajkötő anyagok között elsősorban a polietilén hab említhető, amelynek aleofil jellegét bizonyos adalékanyagokkal erősen fokozták. Ez az anyag saját súlyának nyolcszorosát képes felvenni olaj vagy oldószer alakjában. Az olajleadás mértéke 0,01 %, izzítási maradéka 1,5%. A habtest 90%-a zártpórusú és 10%-a nyíltpórusú lamellákból áll. Úszó- és olajfelvevő-képességét vízben hetekig megtartja, a halakra nincs toxikus hatása. Az olajjal telített kötőanyag eltávolítása után a víz szag- és ízmentes. Tengervízzel, alifás szénhidrogénekkel, alkoholokkal, észterekkel, ketonokkal, klórozott szénhidrogénekkel, híg lúgokkal és savakkal szemben ellenálló. Több évi tárolás után sem változik, nem penészedik és nem rothad. Szemcsézett vagy lemez alakban kerül forgalomba, és lehetővé teszi a különféle olajszennyeződések egyedi kezelését.

2.4. Ipari szennyvíztisztítási eljárások

Az ipar rohamos fejlődése nemcsak az általa kibocsátott szennyvizek mennyiségi növekedését eredményezte, hanem összetételük is kedvezőtlenebbé vált, mivel újabb és újabb — gyakran ismeretlen hatású — szennyezőanyagok jelentek meg. Az iparosodott területeken az ipari szennyvizek összegyűjtését és tisztítását regionálisan kell biztosítani, mivel mind eljárástechnikai, mind gazdaságossági szempontból a nagytelep építése a kívánatos több kistelep építésével szemben.

Az ipari szennyvizek az üzemek és gyártási technológiájuk sajátosságainak következtében összetételüket tekintve igen nagy változatosságot mutatnak. Minden ipari üzemben szinte külön-külön kell kiválasztani a legcélravezetőbb tisztítási eljárást. A szennyvizeket a gyártási technológia részeként kell előtisztítani, különleges szennyezésüktől meg5 Bogárdi

65