Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

A szennyvizek minősége nemcsak iparáganként hanem azon belül egyes ágazatonként is változó.

A legkisebb szennyezettségű a papírgyártó és feldolgozó ipar, valamint a textilipar egyes ágazataiból kikerülő szennyvíz. Ezzel szemben a cellulóz-, a bőr- és rostkikészítő ipar üzemeiből kibocsátott szennyvizek a legszennyezettebbek.

Az élelmiszeripar ugyancsak jelentős vízfogyasztó. Víz- szükségletének 80%-át saját vízmüvéből fedezi. 1970-ben az évi vízforgalom 184,2 millió m3, a frissvíz használat 91,3 millió m3 volt.

Az élelmiszeripari szennyvizek minőségének fő jellemzője a nagy szervesanyag-tartalom. A legkevésbé szennyezett vizek a konzervgyártásban, a legszennyezettebbek a szesz- és takarmányélesztő gyártása során keletkeznek.

A szennyvizek biológiailag jól bonthatók aerob vagy anaerob tisztítási folyamatokban.

A szennyvízkibocsátás:

1970-ben 62,8 millió m3,

1975-ben 67,8 millió m3.

2.3. Ipari eredetű vízszennyezés csökkentésére irányuló módszerek

Az ipari eredető szennyezés csökkentésére irányuló módszereket általánosságban vizsgálni nagyon nehéz. A konkrét megoldást egy adott ipari üzemen belül a technológia vizsgálatával, sőt azon belül a technológiai részfeladatok elemzéséből kiindulva a helyes vízgazdálkodás megteremtésével találhatjuk csak meg.

Az előzőkben röviden áttekintettük az ipar legfontosabb ágainak szennyvízkibocsátását, és körvonalaztuk ezeknek a szennyvizeknek az összetételét. Általában megadtuk az

60