Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

iparág frissvíz-fogyasztását is, és utaltunk arra a szoros összefüggésre, amely a vízfelhasználás és a szennyvízkibocsátás között fennáll. Eme összefüggés ismeretében adódik a legkézenfekvőbb megoldás: az üzemen belül a vízforgatást, a víz újrafelhasználását kell növelni, a friss víz fogyasztásának csökkentésére törekedve. Ezáltal a kibocsátott szennyvizek mennyisége szükségszerűen csökken. Ismeretes, hogy a nagyobb töménységű szennyvizek gazdaságosabban tisztíthatok.

Ugyancsak általános érvényű az a megállapítás is, hogy a technológiai fegyelem betartásával, gondos körültekintő munkával, a nyersanyagok, a félkész- és a késztermékek hulladékának csökkentésével is nagymértékű javulás várható, mivel az üzemek szennyvizének jelentős részét a takarításból eredő vizek képezik.

Végezetül a leglényegesebb, de talán legnehezebben is megvalósítható lehetőség: új környezetvédő technológiák létrehozása. Ezeknél az új technológiáknál nemcsak azt tartják szem előtt, hogy a végtermék minél gazdaságosabban legyen előállítható, hanem arra is gondot fordítanak, hogy a termelés egyes fázisaiban keletkezett hulladékok, szennyezések közvetlenül keletkezésükkor jól elkülöníthetők, esetleg felhasználhatók legyenek. Az ilyen környezetvédő technológia kialakítására általános módszer nem adható.

A továbbiakban iparáganként áttekintjük a szennyezés csökkentésének lehetőségeit. Végezetül kiragadva az egyik legáltalánosabb, legfontosabb és legveszélyesebb szennyezőt, az olajat, ismertetjük a szennyvízben való előfordulásának csökkentési lehetőségeit, ill. az erre irányuló erőfeszítéseket.

A vegyiparban öt csoportba foglalhatók a szennyvíz csökkentésére irányuló módszerek:

61