Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 1. A vízellátás kérdései

giaközlő és energiaelvonó anyagként sokoldalú szerepet és feladatot kap. A víz ugyanakkor használata során különféle mértékben szennyeződik. Az ipari eredetű szennyezések lehetnek: — szervesanyag-tartalmúak, — savas vagy lúgos kémhatásúak, — oldott ásványi anyagokat tartalmazóak, — tűzveszélyes oldószereket tartalmazók, — természetidegen anyagokkal terheltek, és — radioaktívak. Az üzemi vízgazdálkodás és a vízkészlet-gazdálkodás egymással szoros kapcsolatban áll, és a környezetvéde­lem e kapcsolat szabályozására számos követelményt tá­maszt. A vízminőség szabályozásának, mint a víztisztaság-védelem hatásos és korszerű eszközének az alapproblémája végső soron, hogy a befogadó hogyan reagál a szennyező anya­gokra. Itt kezdődik mindjárt a bizonytalanság, hiszen ma még a befogadó reagálásának törvényeit kellőképen nem ismerjük. A felszíni vizek mikrovilága egységes ökológiai rendszer, annak mindenkori fenntartása a vízellátás szempontjából is alapvető érdek. A vizek megengedhető természetes és mesterséges szeny- nyeződése mértékének tudományos alapokon nyugvó meg­határozásakor a műszaki szemléletnek más tudományterü­letekkel való összehangolása szükséges. Ugyanez a meg­állapítás a felhasználásra kerülő víz mindenkori minő­sége és a tisztítástechnológia közötti kapcsolatra is vonat­kozik. A tisztítástechnológia műszaki szemléletét is a társ­tudományterületek szemléletével kell hatékonyabban össze­hangolni. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom