Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 1. A vízellátás kérdései

Nyilvánvaló, hogy a felhasználandó vizek fokozódó elszennyeződésével a kívánt tisztítástechnológiai hatásfok nehezebben tartható fenn, és ennek következtében a másodlagos szennyezés problémája is egyre súlyosabbá válik.

A hálózatba jutott baktériumok szaporodása a víz oldott oxigéntartalmának csökkenésével jár. Az 02-csökkenés különösen nagymértékű lehet a pangó vizet tartalmazó csőelemekben.

Ammónia jelenlétében a nitrifikáló baktériumok is elszaporodnak, és adszorbeálódnak a csőfelületen kifejlődött hártyán. így további jelentős oldott oxigéntartalom-csökkenés következhet be, aminek hatására viszont megindulhat a vasbaktériumok szaporodása, vagyis az egyes aerob (a levegő oxigénjét igénylő) organizmusok elhagyják a csőfelületet, és az áramló víz sodrába kerülnek.

Megállapították, hogy a hálózatban gyakorlatilag minden olyan fajta organizmus előfordulhat, amelyek a tisztítótelepet elhagyó vízben, vagy a tisztítást végző berendezésekben találhatók.

A hálózatba jutó organizmusokból viszont csak azok maradnak életben és szaporodnak el, melyek az új környezethez alkalmazkodni képesek.

A hálózatba jutott tápanyag és a baktérium populáció közötti kapcsolat rendkívül bonyolult és nehezen számszerűsíthető kérdés.

1.4. A mikroszennyezők mennyiségi és minőségi értékelése

A felszíni vizek ivóvízként való felhasználása során fokozódó gondot jelent, hogy az eltávolítható szennyező anyagokon kívül egyre több olyan szennyező anyag is kerüL a vízbe, amely a csekély mennyiség ellenére is nagymérték47