Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 1. A vízellátás kérdései

ben rontja a vizet, és nem távolítható el hagyományos tisztítási technológiával. Ezeket az anyagokat összefoglaló néven mikroszennyezőknek nevezzük.

A mikroszennyezők eredetük szerint két főcsoportba oszthatók: emberi tevékenységből származók és természetes eredetűek.

Az emberi tevékenységből eredő mikroszennyezők a következők :

a) A szennyvízből (elsősorban ipari) származók. Ha felszíni vízbe kerülnek, a biokémiai lebontás révén gyakran új, szintén káros vegyületek képződnek.

b) A szintetikus detergensek. E szerves szintetikus tisztítószerek vízben való jelenlétének időtartama a biokémiai lebonthatóságuk sebességétől, avagy a szuszpendált lebegő anyagon való adszorbeálódásuk lehetőségétől függ.

c) A klór-fenolok közvetlenül az ipari szennyvízből kerülhetnek a vízbe, vagy a fenoltartalmú víz klórral való kezelésekor képződnek.

d) A peszticidek (féreg-, rovar-, baktériumírtó szer), a mezőgazdasági területekről szabályos, üzemszerű használatuk révén, vagy véletlen jellegű ok miatt kerülhetnek a felszíni vizekbe. Ipari szennyező anyagként is szerepelhetnek.

e) Ásványolajtermékek. Termelés, szállítás, finomítás, felhasználás közben jutnak a felszíni, ill. felszín alatti vizekbe.

f) A víztisztítási technológia közben, ha nem megfelelő módon választjuk meg azt (pl. az egyes berendezésekben a víz tartózkodási ideje túl hosszú, vagy a klórozáskor keletkező klórfenol stb.), mikroszennyezők keletkezhetnek.

A természetes folyamatok eredményeként a vízbe kerülő mikroszennyezők: a növények (pl. falevelek) korhadása révén keletkező fenol, a baktériumok, a gombák és az algák.

48