Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 6. Mérő, regisztráló, nyilvántartó módszerek és hálózatok kiépítésének kérdései
A szennyező anyagok általában kis mennyiségben vannak jelen, és így nyomelemzés vagy mikroelemzés ajánlatos. A gravimetrikus és a titrálási eljárásoknak kevés szerepük van a szennyező anyagok elemzésében. A nyomelemzésben két tényezőnek van meghatározó szerepe: a szelektivitásnak és a pontosságnak. Ezek közül a szelektivitás a döntő. A fémek meghatározásában forradalmat jelentett a láng- spektrometria. Ezzel az eljárással valamely fém meghatározható bármely más fém vagy szennyezés jelenlétében. Ezzel az oldatos eljárás fémek vonatkozásában elavulttá vált, de fő eljárás maradt a legtöbb szerves anyag számára. Az elektroanalitikai módszerek, a polarográfia és az ion-szelektív elektródás módszer, általában kisebb jelentőségű, de igen értékesek szerves vegyületek és nemfémek esetében. 6.2. A felszíni és felszín alatti vizek minőségi jellemzőinek mérése és regisztrálása A felszíni vizek környezetvédelmi feladatait a hidrológiai viszonyok ismeretében lehet csak megoldani. A felszíni vizek hidrológiája rendkívül sok jelenségből tevődik össze, amelynek mindegyike befolyásolja a víz minőségét és a víz minőségének védelmi módszereit. Ezeket az általában rutinszerűen végzett méréseket a hidrológiai tanulmányok és kézikönyvek jól összefoglalják. A felszíni vizek minőségi jellemzőit ma már rendszeresen mérik. Országonként igen eltérőek a mérési és regisztrálási eljárások, de általános a törekvés az ún. automatikus vízminőség-regisztráló állomások (monitorok) mielőbbi bevezetését illetően. A bennünket legjobban érintő hazai gyakorlatot az alábbiakban foglaljuk össze. 123
