Bogárdi János: Korrelációszámítás és alkalmazása a hidrológiában (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952)
IV. Számpéldák a hidrológia köréből
A Duna várható vízhozama Budapestnél, m3/sec 2 16 13. ábra. A Duna budapesti vízhozama (Y), valamint a budapesti vízállás (X4) és a Vác— budapesti (X2), a Szentendre—budapesti (X3), végül a Budapest—ercsi(X4) vízállások különbsége közötti kapcsolatot kifejező egyenlőség. gj A Sajó kazincbarcikai vízhozama (Y). valamint a kazincbarcikai vízállás (Xt) és a Sajókaza—kazincbarcikai (X2), továbbá a Kazincbarcika—berentei (X:í) vízálláspárok különbségei, végül pedig a kazincbarcikai helyi esés (Xt) közötti korreláció számítása A számpélda //x példához hasonlóan a vízhozamoknak a vízállásokkal és az esésviszonyokkal való kapcsolatának a meghatározására vonatkozik. A változók kiválasztása ftnnél az esetnél megfelelő, mert a meghatározott egyenlőség valóban kifejezhető lineáris összefüggéssel. Tanulságos eredményt ad a vízálláskülönbségek szerepének a vizsgálata. Kiderül ugyanis, hogy bár a vízhozam elég szoros kapcsolatban áll a vízálláskülönbségekkel, azok a vízhozam várható értékét alig befolyásolják. Ez a számpélda is arra utal, hogy a műszaki gyakorlatban sok esetben jogos, ha valószínűség-elméleti kapcsolatokat függvénykapcsolatokkal helyettesítenek. Tovább vizsgálva a vízhozamoknak a vízállásokkal és a folyó esésviszonyaival való kapcsolatát, válasszuk következő példának a Sajó kazincbarcikai vízhozamának összefüggését a kazincbarcikai vízállással, a Sajókaza-kazinc- barcikai és a Kazincbarcika-berentei vízálláspárok különbségeivel, végül pedig a kazincbarcikai helyi eséssel. A Sajó kazincbarcikai szelvényében ugyanis a vízhozammérésekkel egyidejűleg pontos mérések történtek a helyi esés megállapítására is. Az előző számpéldánál már megállapítottuk, hogy a vízhozamok
