Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VII. Hordalékvizsgálataink a Tiszán
Ez utóbbi értékeknél feltűnő az évi átlagos lebegtetett hordalék nagysága. Ez a körülmény is mutatja, hogy a Maros hordaléka elsősorban a lebegtetett hordalék mennyiségét növeli meg. 34. A tiszai hordalékkutatások eredményeinek összefoglalása A Tisza magyar szakaszán az egyes hordalékmérő állomásokon végzett hordalékmérések eredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze. A Tiszát — teljes magyar szakaszán — viszonylag kiegyenlített hordalékszállítás jellemzi. A Tisza hordalékszállításánál legjelentősebb a lebegtetve szállított hordalék, amelynek mennyisége lényegesen meghaladja a fenéken görgetve szállított hordalékmennyiséget. Nagy megközelítéssel azt mondhatjuk, hogy a Tisza általában ezerszer több lebegtetett hordalékot szállít, mint görgetettet. Ez az arányszám természetesen igen nagy változatosságot mutat egyrészt az egyes hordalékmérő állomások, másrészt pedig a különböző vízállások szerint is. A lebegtetett hordalék töménysége Tiszabő és Tápé kivételével, 3300—4000 g/m3 körüli maximális értéket mutat az egyes hordalékmérö állomásokon. Tiszabőn és Tápén feltűnően alacsony, mindössze 1500—2000 g/m3 a maximum. Az évi átlagos hordaléktöménység sem mutat nagy eltéréseket. Általában 300—500 g/m3 körüli érték és Szegednél éri el 560 g/m3-rel a maximális értékét. A rázompusztai 295 g/m3-es érték nem hasonlítható közvetlenül össze a többi hordalékmérő állomás adataival, mivel ezt az értéket a lényegesen szárazabb 1942—52. évek vízállásgyakoriságai alapján számítottuk ki. Az évenként átlagosan szállított lebegtetett hordaléksúly 6 000 000—22 000 000 tonna között változik, legnagyobb Szegednél, legkisebb Tiszabőnél és Záhonynál. A lebegtetett hordalék átlagos szemátmérője Záhonytól Szegedig nem sokat változik. Bizonyos helyi eltérésektől eltekintve 0,02—0,06 mm között változik. A lebegtetett hordalék a legdurvább Polgárnál és Szegednél. Az előbbinél a Sajó, az utóbbinál pedig aMaros hordaléka durvítja aTisza lebegtetve szállított hordalékát. A Tisza görgetve szállított hordalékmennyisége — mint már említettük — elenyésző a lebegtetve szállított hordalékhoz képest. Az egyes hordalékmérő állomásoknál a legnagyobb görgetett hordalékszállítás 5—7 kg/sec között változik, tíz év átlagában pedig az átlagos görgetett hordalékmennyiség 0,2—0,6 kg/sec között van. Az évenkénti átlagos hordalékszállítás 7 000—19 000 tonna között változik. Érdekes, hogy a Sajó nem növeli a torkolata alatti tisza- szakasz görgetett hordalékszállítását lényegesen. A Maros viszont — Tápéhoz viszonyítva — kétszeresre növeli az évi átlagos görgetett hordalékmennyiséget. Á görgetett hordalék átlagos szemátmérője 0,10—0,20 mm között változik. Az egyes hordalékmérő állomások tárgyalásánál részleteiben is megemlítettük a Tisza medrét burkoló anyag szemösszetételének jellegzetességeit. Itt is célszerűnek látszik azonban röviden összefoglalni az erre vonatkozó eredményeinket is. A Tisza magyar szakaszán a mederanyag szemösszetétele rendkívül nagy változatosságot mutat. A volt Vízrajzi Intézet 1948-ban végezte el a Tisza teljes hosszában a mederanyag vizsgálatát. Azonban a mérést a dunaitól eltérően úgy végezték, hogy minden keresztszelvényből csupán a sodorvonal környékéről vettek ki egy-egy mintát. Ezeknek a méréseknek eredményeit feldolgozva kitűnt, hogy keresztszelvényenként egy mintával távolról sem lehet a mederanyagot jellemezni. Éppen ezért a Tisza szemösszetételi hosszszelvényét meg sem tudjuk szerkeszteni. A mérési eredményekből mindenesetre kitűnik, hogy a Tisza 421
