Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

8. Mezőgazdasági, erdei és felvonulási utak szilárdítása

95

p

anyagot hintenek és 0/12 mm 4-5 kg/m bitumenes zúzalék kerül rá. A bitumenezett zúzalék épp elegendő abboz, hogy a kavicsban lévő ü- regeket kitöltse. Viszonylag tapadó és kopásálló bevonatot kapunk.

Jobb, ha a kiépítendő út jelentőségétől és a terheléstől függően vastagabb szerkezetet választanak,amely azután önálló felső teherhordó és nyomáselosztó rétegnek tekinthető.

Az alábbi példák gazdaságosan kivitelezhetők és műszakilag is beváltaki

1. / Mechanikus talajszilárditás egy - vagy több rétegben; a

rétegvastagság a felhasznált anyag maximális szemcsemé- retével egyeztetendő.

2. / 10-20 cm vastag kavics-homokréteget visznek fel a mészszel szilárdított talajra és helyszíni keveréssel /mixed- inplace/ . hidraulikus , vagy bitumenes kötőanyaggal szilárdítják. Ezeket a szilárdított részeket bitumenes védőréteggel takarják.

3. / 6-10 cm vastag, zárt bitumenes szilárdítás meleg úton

póruszáró bitumenes felületi kezeléssel.

4. / 8-12 cm vastag trassz-mész kavicsbeton réteg.

Ausztriában 1962-ben Hackl számolt be az erdei utak kísérleti szilárdításáról [6],

A kísérletek célja volt:- kialakítani a legelőnyösebb technológiát,- kiválasztani a gazdaságos szilárdítás! módszert,- feltárni az épitési nehézségeket.

A kb. 25 ezer kísérleti szakaszon: cement, pectacrete, cement, kátrány és mészstabilizélást alkalmaztak. A szilárdítás költp

sége 30-40 Ft/m között változott.

Az osztrák kísérletekre hivatkozik a német Greiss és Haase is [4; 5j .

Felvetik, hogy a kísérletek az erdei utaknál különösen fontosak, mert a rövid épitési szakaszok speciális technológiát igényelnek, és még kevés a tapasztalat az élettartamot illetően. Mind gazdasági, mind erdei utak esetén a flexibilis burkolatokat helye