Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
2. Árvízkárcsökkentés sajátos hidrológiai problémái
tek alapján számolják. Az utóbbi időben jelentős előrehaladás történt a nem permanens szivárgás Boussinesq - féle parciális differenciál egyenletének megoldása terén. Sikerült bizonyos fel- tételezések alapján /pl. trigonometrikus függvénnyel leírható árhullám, állandó átfolyási keresztmetszet, állandó leszívás, vagy vízkivétel, stb./ megoldani az egyenletet, azaz meghatározni a különböző időtartamokhoz tartozó pillanatnyi nyomásvonalat [5S, 59, 60, 61] . A legnagyobb nyomásokat összekötő burkoló görbe a természetbeni megfigyelésekkel jól megegyezett. A gyakorlati árvizvédekezési tapasztalatok szerint azonban adott tölteoviszonyok esetén a buzgárkópződés nem kizárólag a viznyomás nagyságától függ, hanem az árhullám időtartama is befolyásolja. Magasabb vizállású árvíz nyilvánvalóan rövidebb idő alatt létrehozza azt a buzgárt, amelyet kisebb vízállás hosszabb idő alatt alakítana ki. Biztos, hogy található egy max. vizállás, amely a nyomáshullám terjedési sebességének megfelelő késleltetéssel azonnal előidézi a buzgárt és egy alsó határ, amelynél elméletileg vegtelon hosszú idő alatt sem alakulna ki. A két határ között a buzgárképződéa szempontjából összetartozó vizállás és idő értékpárok valamilyen függvényt határoznak meg. Ha adott esetben a görbe alatti terület - amely tulaj donképpenjh. dt alakú, tehát árvízi terhelés - kisebb mint az árhullámra jellemző 1 érték, a buzgárképződés biztosan megindul. így mérnökileg az említett görbe alatti terület a határ árvízi terhelést jelenti, a buzgárképződés szempontjából. Megjegyezzük, hogy bizonyos esetekben a kolmatációt is figyelembe kell venni, mert jelentősen módosíthatja a görbe alakját. Az árvízi terhelés és a buzgárok mechanizmusa között tehát szoros összefüggés van. A buzgárok mechanizmusa a szivárgás okozta talajtörés időbeli lefolyását .jelenti. Széles hullámtereken számítani kell arra, hogy kedvezőtlen, szeles idő esetén az árvízzel együttjáró hullámverés nagymértékű elhabolást okoz. A hullámverés hatása ellen vagy méretezzük a töltést /rézsűburkolat, gyeptakaró, erdősáv, stb./, vagy közvetlenül védekezünk. Mivel a hullámverés ismétlődő, fárasztó igénybevételt jelent, nyilvánvaló, hogy a szélviszonyok mellett elsősorban a vizállás-idősor területe befolyásolja, akár méretezésről, akár a közvetlen védekezésről van szó. Az árvíz okozta káros hatások ellen védekezni kell. Ha az előzőekben sikerült rávilágítani a káros hatások és az árvízi terhelés között egyértelmű kapcsolatra, akkor világos, hogy az árvizi terhelés nagysága a védekezők létszámát, az anycg- és gépfelhasználást, valamint a védekezési költséget is meghatározza. így a közgazdasági vizsgálatok alapját is képezheti. nap] s öl K>j m 201 100 0] 80 ^,50 ?« vE 20 '■* 0 100 80 SO tw ^ Ö fe 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1990 1990 1950% * év * 20.ábra. Az árvizi terhelés idősora a Dunán Komáromnál, Budapestnél és Mohácsnál 21.ábra. Az árvizi terhelés idősora a Tiszán Tokajnál, Szolnoknál és Szegednél.
