Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
A hagyományos idényű öntözési rend jellemzői
A hagyományos idényű öntözési rend jellemzői A legfontosabb szántóföldi növények „klasszikus” öntözési ideje A hazánkban meghonosodott öntözési rend főbb jellemzőit az 1968-ban megjelent „Az öntözés kézikönyve” ismerteti. A klasszikus öntözési rend jellemzéséül a kézikönyvből csak azokat a részeket emeljük ki, amelyek a növények öntözési időpontjára és az öntözés főbb jellemző vonásaira vonatkoznak. Kapás növények Kukorica. A kukoricát a hagyományos öntözési rendben május III. dekádja és augusztus II. dekád- ja közötti időszakban öntözték. Átlagos időjárás mellett a kukorica első öntözése: címerhányás előtt pár nappal, körülbelül június végén, július elején, második öntözése: a nővirágzat bibéjének, a „bajusz” megjelenésének kezdetén, július 15—25-e között, harmadik öntözése: a bibe beszáradásakor, a szemképződés kezdetén, augusztus 5—10-én volt. Természetesen az időjárás erősen módosíthatja az említett határidőket. Még a klasszikus öntözési rend is hangoztatta, hogy a szárazabb évjáratban, a szárbaindulás kezdetén a kukorica öntözése megkezdhető. Augusztus második felében rendszerint már nem öntöznek — még ha a száraz időjárás és a talaj szárazsága indokolná is az öntözést —, mivel az öntözés ilyenkor már nem elég hatékony, másrészt hátráltatná a kukorica érését. A silókukoricát és a csalamádét — az öntözési rend szempontjából — a kukoricához sorolhatjuk. Öntözésük megkezdésének időpontja megegyezik a kukoricáéval. A hagyományos öntözési rendbe tartoznak azzal a különbséggel, hogy korábbi betakarításuk miatt öntözésük is korábban befejeződik. Cukorrépa. A cukorrépa a tenyészidő folyamán sok vizet fogyaszt, vízfogyasztása azonban fejlődése során változó. Az első fejlődési időszakban (júniusig) a fiatal répanövénykék viszonylag kevés vizet fogyasztanak. Ebben a stádiumban az asszimilációs felület még nem nagy, és a vízfogyasztás zömét a talaj párolgási vesztesége okozza. A répatermés kialakulásának második időszakában, július—augusztusban a cukorrépa levélzete eléri a maximális nagyságot. A fokozott anyagcsere periódusában a répa zavartalan életműködéséhez több vízre van szükség. A klasszikus öntözési rend szerint a cukorrépát hazánkban általában 2—4-szer öntözik. Az első öntözés kb. június 12—15-e táján kezdődik, másodszor június végén, július elején, harmadszor kb. július 20—31 között, és ha az augusztus eleje száraz, akkor augusztus közepén negyedszer is megöntözik a cukorrépát. Burgonya, napraforgó, dohány, fűszerpaprika. Ezeknek a növényeknek az öntözését legfeljebb június elején kezdték meg. Az öntözést — a kapás növény fajától és fajtájától függően — kb. augusztus 20-án befejezték. Szálas takarmányok Lucerna. A lucerna öntözése a hagyományos öntözési rend gerincét alkotja. Lucernásainkat általában három-négy alkalommal öntözik: I. öntözés: az első kaszálás után, II. öntözés: a második kaszálás után, III. öntözés: a harmadik kaszálás után, IV. öntözés: a negyedik kaszálás után. A lucerna öntözése a kaszálásokat követően általában csak akkor kezdhető meg, amikor a lucerna új növedéke a 6—8 cm-es magasságot eléri. A korábbi öntözés levegőtlenné teszi a talajt, lassítja a sarjadzást, csökkenti a növekedés ütemét. Az előzők figyelembevételével a lucerna öntözése május végén — június elején kezdhető meg és kb. augusztus elején-közepén fejezhető be. Vöröshere. A vöröshere öntözési ideje a lucernát követi. A vöröshere öntözésének üzemi kezdete későbbi, befejezése pedig korábbi időpontra esik, mint a lucernáé, ezáltal a hagyományos öntözési idény kereteibe bővebben belefér, 7
