Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az idényen kívüli öntözési rend jellemzői
nyének a kielégítése már a vetést megelőző időszakban megkezdhető. A legnagyobb vízhiány április hónaptól kezdve mutatkozik és az augusztus hónapi vízigénnyel bezáróan fokozatosan csökken. Az optimális vízigény kielégítetlenségének %-a a tenyészidő elején a legnagyobb (6. ábra), a tenyészidő átlagában mintegy 75%-os. A későbbi időszakokban a kukorica vízigényének kielégítettsége javul. A kezdeti 25%-os kielé- gítettség 35—40%-os, s a tenyészidő végén közel 50%-os. A kukorica öntözésének szükségessége a mélyebb talajvízszintű területeken az évjáratoktól függően — a gabonákhoz hasonlóan — már a vetést megelőzően az öntözési idényen kívül is jelentkezhet. Természetesen nagy gyakorisággal fordulnak elő olyan esztendők, amikor az idényen kívüli öntözés mellett, a hagyományos öntözési idényben — akár többször is — szükséges öntözni. Cukorrépa. A cukorrépa termesztésénél a vízhiány főleg a hagyományos öntözési idényre esik. Bizonyos lehetőség adódik (négy—hat hét) az idényen kívüli öntözésre is. Kritikus periódusai nagyrészt megegyeznek a kukoricával. A répa és a kukorica vízigénye között két különbség állapítható meg. A répát általában március végéig elvetjük. Vízigényének kritikus időszaka viszont áprilisra, a vetés utáni időszakra esik. A másik különbség az optimális vízellátottság kielégí- tettségében van. A kielégítettség százalékos gyakorisága a tenyészidő elején, de a tenyészidő folyamán is valamivel kedvezőbb, mint a kukoricánál. (7. ábra). A növény vízigénye a tenyészidő végén jelentősen csökken, s ennek megfelelően csökken az öntözéssel pótolandó vízmennyiség. 7. ábra. A cukorrépa vízigényének kritikus időszakai Évelő pillangósok és hüvelyesek. Termesztett szántóföldi növényeink közül a pillangósok a legvízigé- nyesebbek. A kalászos gabonafélék, a kukorica és a cukorrépa fajlagos vízigénye közel azonos, az egységnyi szárazanyag előállításához szükséges víz- mennyiség koefficiense kb. 250—300. Ezzel szemben a pillangósoknál ez az együttható 500—700 is lehet. A pillangósvirágúak közül a lucerna vízigényének kritikus időszakait, valamint az optimális vízigény kielégítettségének százalékos gyakoriságát a 8. ábrán mutatjuk be. % 8. ábra. A lucerna vízigényének kritikus időszakai A lucerna nagyobb vízigényét az is bizonyítja, hogy a lucernának több kritikus időszaka van, továbbá az előbbi növényekkel szemben itt az egyes hónapok csapadékmennyiségével is találtunk ösz- szefüggést. A lucerna vízigényének egyes kritikus szakaszai az idényen kívüli időszakra esnek, de elsősorban a hagyományos öntözési idényben szükséges öntözni. Az optimális vízigény és a felvehető vízmennyiség között — több évtized átlagában — június hónapban a legnagyobb a különbség. Az öntözés üzemen belüli feltételei az idényen kívüli öntözésnek kedveznek. Ha a lucerna vízigényét az öntözési idényen kívül részben kielégítjük, csökkenthetjük a száraz nyarú esztendők kielégítetlen csúcsigényét. A lucerna idényen kívüli öntözésére már március hónaptól nyílik lehetőség. Az idényen kívüli öntözésnek másik lehetősége augusztus végén és szeptemberben van. Hazánkban több évtizedes átlagban a tavasz és az ősz száraz. A lucerna öntözésénél az üzem, a többi növények öntözési rendjétől függően, választhat a kora tavaszi vagy az őszi idényen kívüli öntözés között. Ha a lucernát nyár végén, ősz elején megöntözzük, feleslegessé válik a tél végi, kora tavaszi öntözés. Sok év átlagában a nyár vége annyira száraz, hogy a lucerna nem tud kellően sarjadzani, különösen, ha öntözéssel kimerítettük a lucerna gyök
