Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően jut el a déli fogadóállomáson keresztül a városi hálózatba. 1964-1980 közötti években épültek meg a két fogadóállomás térszíni medencéi. Az északi fogadóállomáson 4 x 1500 írü-es, a délin 2 x 5000 nü-es medence üzemel. A vizet for- dulatszám-szabályzású szivattyúk továbbítják a városi fővezetékekbe. Nyíregyháza és a hozzá kapcsolódó települések fejlődése, az igények növekedése további vízbázis kiépítését, bekapcsolását tette szükségessé. így került sor a harmadik, a Paszabi Vízmű kialakítására az 1980-as években. A vízbázis Paszabtól 2 km-re, az árvédelmi töltés mentett oldalán, attól kb. 90 méterre létesített kútsor. 22 db kút épült, 9 db kismélységű 65-80 méteres, és 9 db mélyfúrású 120- 150 méteres talpmélységgel. A 9 db kismélységű kutat 2003-2004 ben eltömedékelték és további kutak létesítésével jelenleg 17 db mélyfúrású kút üzemel. A kutakból 24 óra alatt kitermelhető átlagos mennyiség: 21 ezer m’/nap, mely vasat és mangánt, részben pádig gázt tartalmaz. Ennél a víztermelő telepnél is ki kellett építeni a vízkezelés technológiai folyamatát, mely gáztalanítóból, nyíltszűrős vas-mangántalanítóból áll. A vízkezelő-telep tisztavíz-medencéjét követő szivattyú állomáshoz kapcsolódik a 27,2 km hosszú, NA 600-as távvezeték, mely mind az északi, mind a déli fogadó- telephez szállíthat vizet. A vízmű telepek kiépítésével párhuzamosan Nyíregyháza elosztóhálózata is folyamatosan fejlődött, az 1990-es években meghaladta a 428 km-t. A városi vízellátó rendszerhez részben a termelő telepek közelében, részben a városi hálózaton keresztül több környékbeli város és község vízvezetéke kapcsolódik, így többek között: Ibrány, Tiszabercel, Paszab, Nagyhalász, Nagycserkesz, Nyírtelek, Nyírszőllös, Kótaj, Sóstó, Sóstóhegy, Nagyszállás, Kálmánháza, Nyírtura, Sényő, Felsősima, Nyírpazony. Vízművek építése Szabolcs-Szatmár megyében A vízellátást szolgáló egyedi kutak fúrását és karbantartását az 1950-es évek előtt kisiparosok, KTSz-ek végezték. A változás 1953-ban következett be, amikor a Megyei Tanács a kutak fúrására és karbantartására vállalatot hozott létre. A vállalat tevékenysége indította el a vízellátás fejlődését. A pénzügyi keretet a vízmű társulatok megalakítása biztosította. Az 1960-as években néhány kisebb községben épült vízmű, a városok közül Vásárosnamény volt az első, amely részben közműves vízellátással rendelkezett. Vízműve 1962-ben épült meg. Rakamazon és Nyírbátorban a közüzemi vízmű kialakítására 1966-ban került sor, mélyfúrású kutakból a település központi részén. Vásárosnamény vízellátó rendszerét az 1970-es években fejlesztették tovább újabb mélyfúrású kúttal, a hálózat bővítésével és hidroglóbusz felállításával. A későbbi időszakban az 1980-as évek elején került sor a vas-mangántalanító létesítésére, amikor két további kutat fúrtak és kapcsoltak be. Ekkor tért át a vízmű a kétlépcsős termelésre. A kutak vize a szűrőkről alacsony tárolókba jutott, innen az átemelő szivattyútelep gépei nyomják a hálózatba. Nyírbátorban a korábbi években kialakított, de szűkre szabott ellátást az 1970-es évek elején társulati beruházás keretében terjesztették ki a város egészére. Ekkor 4 db mélyfúrású kutat mélyítettek, elkészült a magas-tároló víztorony, de a víztisztítási technológia létesítményeit akkor még nem építették meg. A zártszűrős vas-mangántalanító létesítése az 1980-as évek második felében valósult meg, a törésponti klórozással, aktívszén-szűréssel működő ammónia eltávolító berendezés, csak ezt követően állt üzembe. Nagykálló vízműve ugyancsak társulati úton épült meg. A 1960-as évek végén készült el a két mélyfúrású vízmű kút, melyekhez a zártszűrős vas-mangántalanító berendezés, a tisztított vizet fogadó térszíni tárolómedence csatlakozik. A medencéből az átemelő gépház szivattyúi dolgoznak az 500 m3-es vasbeton víztoronyra és hálózatra. A megye települései vízellátásának fejlődése az 1970-es évtizedben, a Tisza-Szamos árvize utáni újjáépítést, a kárt szenvedett települések közműves ellátásának kiépítését követően vált erőteljessé. Ebben az időszakban valósult meg Fehérgyarmat, Mátészalka városok vezetékes vízellátása mélyfúrású kutakból. Fehérgyarmaton a település központjában, már az 1960-as évek végén létezett közműves vízellátás, a város vízellátó rendszere azonban az árvizet követően épült meg. 1970-ben készült 4 db mélyfúrású kút, valamint egy 100 m3-es hidroglóbusz és ekkor kezdték el a nyomócső-hálózat fektetését. A fejlesztés második ütemében, 1978-ban zártszűrős vas- mangántalanító berendezés, 2 x 100 mü-es térszíni medence, és átemelő gépház építésével folytatódott a vízmű telep építése. A 800 m3-es vasbeton víztornyot 1990-ban helyezték üzembe. Mátészalka első vízműve a MOM mérőgyár városba telepítésekor 1968-ban, az ipartelep ellátására létesült. Ezt az intézményi művet később összekapcsolták az 1970-es évek elején épített városi vízellátó rendszerrel, melyet 5 db 200- 300 méter mély fúrt kút táplál. Vizüket nyomás alatti zárszűrős vas-mangántalanító tisztítja. A telepen létesített térszíni medencéből átemelő gépház továbbítja a vizet a hálózatba és az 500 m3-es víztoronyba. Ugyancsak az 1970-es években épült meg Újfehértó, Téglás és Hajdúhadháza városokat és más kisebb településeket ellátó Geszterédi Kistérségi Vízmű. 138
