Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Kisvárda vízmüvét 1974-ben létesítették az I. számú Vízmű Telep 5 db mélyfúrású kútjának üzembe helyezésével, amely 1987-1988-ban 3 db kúttal tovább bővült. A fogyasztás növekedése és négy szomszédos községnek az ellátásba való bekapcsolása tette szükségessé 1989-ben a II. számú Vízmű Telep megépítését. Itt 5 db mélyfúrású kútból termelik a vizet. Mindkét telepen szükség van a víz kezelésére, vas-mangán tartalmának eltávolítására. Ez oxidáció után zártszűrős technológiával történik meg. A szűrőkről távozó tisztított víz a vízmű telepi medencékbe (2 x 1 500 m3 + 500 m3) kerül, ahonnan a magasnyomású szivattyúk nyomják a hálózatba, illetve a víztornyokba (Kisvárda 500 m3, Gyulaháza 200 m3). A két termelő telep kapacitása 11 ezer m3/nap, a hálózat hossza 118 km. Vízművek építése Szolnok megyében Szolnok megyéből Karcag, Kisújszállás, Tiszafüred, Túrkeve és Mezőtúr városok sorolhatók a keleti régióba. Karcagon az 1880-as éveket megelőzően az ásott kutakból kitermelt talajvíz jelentette a vízellátás alapját. Karcag város ez időbeli vízellátásáról Szentesi Tóth Kálmán nyugalmazott polgármester könyve tudósít: "Az udvarok foltjainak vize csaknem kivétel nélkül alkalmatlan az emberi élvezetre. A tanyai kutak vize már inkább élvezhető. Régente a városkörnyéki kutakból, a bornyú-kútból, a Sáfrán-kútból, a kő-kútból hordták a városba a vizet lajttal és korsókkal (...) Az ivóvíznek hordását főleg az asszonyok végezték (...) Már hajnalban megindultak a kutakhoz, hogy tisztább vízhez jussanak, mert dél felé annyira kimerték a vizet, hogy a veder a vízzel együtt iszapot is hozott a felszínre (...) A víznek ez a nehezen való megszerzése arra indította aztán a háztartások vezetőit, hogy az ivóvízzel nagymértékben takarékoskodjanak, minek természetes következménye lett, hogy a víz sokszor állottá, a hordós víz meg férgessé lett." Az 1880-as évek közepén merült fel először a kútépítés gondolata. Zsigmondy Béla budapesti mérnököt kérték fel arra, hogy mérje fel, hogy egy artézi kút fúrásához milyen anyagi és technológiai követelmények szükségesek. A kútfúrási javaslat valószínűleg az 1886-os kolera járvány pusztításait kompenzálni kívánó politikai húzás volt. Később, az 1890-es években ténylegesen megindultak a kútfúrási folyamatok, bár'eleinte kudarc kísérte a munkálatokat. Végül 1892 június 8-án elvégzett csőhasítási kísérlet eredménnyel járt, a víz azonnal "felszökött a kútba". Az "új, karcagi kútfúrás a '60-as évek elején 139
