Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Fejér László, dr. Filotás Ildikó, dr. Juhász József, dr. Öllős Géza: Vízellátás kezdetei Magyarországon - IV. A középkori közkutakról a vezetékes vízművekig - fejezetek a magyarországi vízellátás 18-19. századi történetéből

A középkori közkutakról a vezetékes vízművekig.

bizonyos kimagyarázhatatlan, némi hevüléssel járó érzés futja át valóját. De mindamellett tapasztaltuk, hogy közútja alkalmával átható, éles szemmel folytonos éber figyelemmel vizsgálta a környéket is. A síkságon egyes lejtők és hajlatok voltak leginkább, ahol kérdezősködött, kell-e oda kút." (1862. augusztus 11.)

E. Kiss Sándor valószínűleg közel járt az igazsághoz, amikor a tudósításban felfigyelt pap sikereinek titkára: "az emberek olyan mélyre ástak, és addig ástak, míg gazdag vízrétegre nem találtak. S ezeket azokon a bizonyos lejtőkön és hajlatokban bárhol megtalálhatták volna."

Az 1863-ban bekövetkezett "nagy aszály" idején már nemcsak a jószágok, hanem a debreceni emberek is veszélybe kerültek. Keserűen panaszolta fel egy újságíró még 1862-ben, hogy ideje volna a városban is a kutak ásatásához fogni, mert Debrecenben körülbelül 5000 emberre esik egy kút (Halaváts Gyula adatai alapján a városban 1840-1859 között 7 fúrt kút üzemelt). A magisztrátus maga is tisztában volt a gonddal, s 1863-ban, meg a következő években kutakat telepíttetett nemcsak a Hortobágy valamennyi járásában, hanem a városban is. Az igazi fellendülést azonban az artézi vizek

feltárása jelentette, amely szorosan kapcsolódik Zsigmondy Vilmos és Béla nevéhez.

Zsigmondy Vilmos és az alföldi artézi kutak

Az artézi kutak létesítésének hidrogeológiai alapjai a múlt század közepén már régen nem számítottak új gondolatnak. Magyarország az első mélyfúrások az 1820-as években megtörténtek, elterjedésüknek azonban a költséges, és nem is mindig alkalmas technika szabott határt. Talán érdemes kiemelni, hogy az eddigi kutatások szerinti első fúrást 1825-ben Ugodon (Veszprém vármegye) hajtották végre, mintegy 14 méter mélységig. A legmélyebbre - 150 méterre - 1833-ban, a budai Alkotás utcában (Schöpfungsgasse) fúrtak kutat, az utca egykori névadójának, az időközben elbontott Teremtés-háznak lakói számára. A kutat még a 19. század végén is használták, napjainkra azonban nyoma sem maradt.

Amikor Zsigmondy Vilmos bányamérnök alapos előtanulmányok után az artézi fúrások hazai sorozatát megkezdte, igen világos célt tűzött ki maga elé: "...az artézi kutak kérdése