Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
A vízművek üzemeltetése - XV. Ásott kutak
A vízművek működtetése a második világháború végéig látás rendszere az egyedi kutas vízellátáshoz képest magasabb színvonalat képviselt, noha a későbbiekben a valóban korszerű közműves vízellátás kiépítésének gátló tényezője volt. A kúttársaságokkal kapcsolatos gondok az 1930-as években váltak egyre inkább nyilvánvalóvá: létesítésük költségei meghaladták a központi vízmű építésének fajlagos költségét; vízszolgáltatásuk a nyári nagyobb fogyasztás idején nem tudta az igényeket követni; víztorony híján a magasabban fekvő, vagy emeletes házaknál külön emelő- szerkezettel kellett a vizet a fogyasztási helyre eljuttatni; a szabad közcsapokon rengeteg vizet pazaroltak el; a vízzel együtt feltörő földgáz használatlanul kárba veszett; s végül, ha a kutak elapadtak, egy új kút létesítése aránytalanul nagy terhet rótt a kútjog tulajdonosaira. Papp Remignek, a hazai vízellátás statisztikai feldolgozójának nagyon értékes, 1938-ban készült tanulmányában a körzeti vízvezetékek számát 500-600-ra becsüli.64 Egy-egy városban, nagyközségben több kúttársaság, körzeti vízvezeték is működött, melyek vezetékei keresztezték egymást. Példaképpen néhányat felsorolva: Hódmezővásárhely 86 db Csongrád 20 db Békéscsaba 32 db Kunszentmárton 20 db Szentes 32 db Baja 9 db Orosháza 7 db Öcsöd 6 db Tiszaföldvár 4 db Kiskunfélegyháza 4 db Jászapáti 4 db Kiskundorozsma 4 db Az udvari kifolyók állandó nyitva tartása miatt az artézi kutak vízmennyiségének és nyomásának csökkenését okozó vízpazarlás a körzeti vízvezetékeknél is fennállt. A vízvezetékek csöveinek mérete, vagy már a kiépítéskor, vagy a társasághoz később csatlakozók bekapcsolása miatt elégtelen volt és ez a fogyasztóknál vízhiányt okozott. Kunszentmártonban például hiába volt a kúttársaságoknak elég vize, nem mertek az újabban csatlakozni szándékozó kb. 500 háztulajdonosnak jogot engedni. Féltek attól, hogy a további vízszolgáltatással a víznyomás és így berendezéseik használhatósága csökkenne. További általános hiányosság volt az át nem gondolt kiépítési mód. Egy-egy faluban a sikereken felbuzdulva kedvet kaptak mások is, de mivel a meglévő kút igényeiket kielégíteni már nem tudta, új társaságot alakítottak és kutat fúrattak, természetesen külön vezetékekkel. Néha hat-hét vezeték is haladt egymás mellett egy utcában. Ezek fektetését a megbízott kovácsok, kútfúrók gyakran szakszerűtlenül végezték, s később nyilvántartás hiányában nem ismerték fel melyik kié. Az egyik társaság hálózata a másikét több esetben keresztezte, megtörtént, hogy javításkor összekötötték a vezetékeket egymással, ami további bonyodalmakat okozott. Ez a fenntartást, valamint a hibaelhárítást is nehezítette. Jellemző a helyzetre, hogy pl. Hódmezővásárhelyen, az 1940-es években 86 kúttársaság működött, s a hozzájuk tartozó csőhálózat hossza meghaladta a 170 km-t! Ha arra gondolunk, milyen nagy értékeket fektettek be az érdekeltek ebbe a megoldásba, igen nehéz lesz őket újabb áldozatok meghozatalára rábeszélni! - sóhajtott fel 1941- ben a kor jeles vízellátási szakértője, (a később Vedres névre magyarosított) Vojcsik Lipót. XV. Ásott kutak A közműves vízellátás lassú fejlődése, a fúrt és artézi kutakkal és ez utóbbiakhoz kapcsolódó körzeti vízvezetékkel való ellátás kiépítése ellenére a lakosság többségének vízellátására az ásott kutak szolgáltak. Ásott kutakra vonatkozó statisztika csak 1930-ban készült, ezt megelőzően semmiféle adatgyűjtés nem történt. Az 1930. évi országos népszámlálás és statisztikai felvétel adataiból lehet következtetni a felső talajvízből táplálkozó ásott kutak számára. Ennek adatai szerint az ország 1.467.926 lakóházából 839.089 ház udvarán volt, 628.837 ház udvarán nem volt kút. A kúttal rendelkező házak közé sorolták a vízvezetékkel, udvari kifolyócsappal ellátott 81.878 házat is. Figyelembe véve ezt a körülményt, továbbá azt, hogy egy telken több épület is van, melyek a közös udvaron lévő kutat használják az ásott kutak száma 600 ezerre becsülhető. Az Országos Közegészségügyi Intézet vízminőségi vizsgálatokkal foglalkozó osztálya 1927-ben kezdte meg munkáját. Az általuk végzett kémiai és bakteriológiai vizsgálatok szerint az ásott kutak 26%-a szolgáltat egészségügyileg jó vizet, 74% vize nem megfelelő. Viszonylag jobb eredményt mutattak a Csanád és Hajdú megyei vizsgálatok (56-61%), ami megfelelő. Rosszabbat Pest, Sopron, Vas és Veszprém megye kút- jai, amelyek kb. 80%- a kifogásolható volt. Az intézet vizsgálatai, és adatgyűjtése által feltárt szomorú helyzet az egészségügyi kormányzatot arra indította, hogy az ivóvíz szolgáltatás terén mutatkozó hiányosságokat mielőbb kiküszöbölje. így indult el az OKI falusi vízellátást javító programja, melynek során 10 év alatt 783 vízszolgáltató mű (forrásfoglalás, ásott és fúrt közkút, vízelvezetés) készült el. A program végrehajtását a II. világháború megakadályozta, az OKI azonban a háborút követően is készített megfelelő minőségű vizet szolgáltató közkutakat a falvakban. 82
