Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVI. A második világháborúban elszenvedett károk, az újjáépítés
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően XVI. A második világháborúban elszenvedett károk, az újjáépítés A második világháború pusztítása a vízműveket sem kímélte. A bombázások, a harcok folyamán - különböző mértékben - majdnem mindegyik városi ellátó rendszer károkat szenvedett. Legnagyobb mértékben a Fővárosi Vízműveket sújtotta a háború utolsó szakasza, Budapest majdnem két hónapig tartó ostroma. A Vízmű dolgozóinak helytállását és a károkat Balázs Endre szerkesztésében 1947-ben megjelent A nyolcvan- éves budapesti vízmű kiadvány alapján ismerhetjük meg. A folytonos belövések és légi bombázások szinte lehetetlenné tették az üzem központi irányítását. Azok a mérnökök, tisztviselők és munkások, akik helyükön maradtak, mindent elkövettek az ostromlott város vízellátásának biztosítása érdekében. A központi irányítást Molnár Dénes igazgató vette át, az üzemvitelt két részre, budai és pesti tagozatra osztották. Az egymástól elszakadt telepek igyekeztek fenntartani az összeköttetést egymással, amíg erre lehetőség volt, azután pedig öntevékenyen folytatták munkájukat, gyakran a lehetetlent is megkísérelve egy-egy mérnök, gépész, vagy művezető irányításával. Agyútűzben, aknatűzben, vagy bombázások alatt kitartottak munkahelyükön mind a telepi munkások és mérnökök, mind a csőhálózat derék munkásai. Ennek az önfeláldozó munkának volt köszönhető, hogy a pesti oldalon csak néhány órán keresztül szünetelt teljesen a vízellátás, a budai oldalon pedig - amelyik súlyosabb károkat szenvedett, és ahol a földrajzi adottságok is nehezebbé tették a helyzetet - hosszabb üzemszünetek voltak, de az ostrom utáni hetekben már megkezdődött a folyamatos vízszolgáltatás. Ennek a hősies kiállásnak, példaadó kötelesség teljesítésnek volt a következménye, hogy 21 vízmű alkalmazott lelt hősi halált a harctérré vált munkahelyén. A Káposztás-megyeri termelőtelepen a németek meg akarták semmisíteni a nyersolajkészletet, fel akarták robbantani az alagutakat, gépházakat. A főtelep két mérnöke: Lindenmayer Kálmán és Abos Brúnó elszánt bátorsága, furfangossága, rábeszélése mentette meg a vízművek üzemi berendezéseit, melyek az óvóhelyekre szorult lakosság ellátását szolgálták. 1945. január 10-én 9 óra 35 perckor jelent meg az első orosz A Gellert hegyi víztározó medence
