Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
A vízművek üzemeltetése - XIV. Artézi kúttársaságok, körzeti vízvezetékek
A vízművek működtetése a második világháború végéig tűzoltóság 200 méter távolságról is képes kendertömlő vezetéken percek alatt vizet szállítani akkor, ha a tűzfészekhez ilyen távolságon belül mélyfúrású kutat talál." Teljesen hasonló a helyzet egy másik vízvezeték nélküli nagyvárosunkban, Nyíregyházán. A város beépített belterületén a lakóházak száma 1939. január hó elején 4840. Az itt élő 34.000 lakos ivóvizét 53 fúrott közkút, 240 fúrott magánkút és körülbelül 3200 ásott kút szolgáltatja. A nagyobb bérpalotáknak és jobbkivitelű polgári házaknak kiilön- külön fúrott kútja és önálló házi vízvezetéke van. A kutak általában 2 hüvelykes belső átmérővel, újabban Eternit-csőből készülnek. Mélységük 40-50, vagy 80-90 méter. A vízhordó réteg anyaga mindig nagyon finom, egészen lisztszerű homok, alig 1 méter vastag agyagrétegek között. A 2 hüvelykes furatok vízhozama átlag 30 liter/perc, a 3-4 hüvelykesek több vízhordó réteg bekapcsolásával 150 liter/perc vizet is adnak. Víz mindenütt van, de nagy baj, hogy nagyon kis mennyiségben. Lágy, a levegőn hosszabb ideig tárolva megopálosodik, literenként 2-20 milligramm vasat tartalmaz. Tűzoltási célokra a tűzoltó laktanyában 3 tartályban összesen 66 nP víz van állandóan tárolva. Azonkívül a város központjában 3 egyenként 10 m3 víz tárolására szolgáló ásott légoltalmi kút készült. Március hó 1-től november hó 1-ig külön városi öntözőberendezést tartanak üzemben. A szivattyútelep 1400 liter/perc vizet szállít 6 atmoszféra nyomással. A szivattyú, illetve az öntözőberendezés a tűzbiztonság, továbbá az utak és parkok öntözésére szállítja a város külterületén összegyűjtött felszíni vizeket. Az öntözőberendezés csőhálózata 6,2 kilométer hosszú. Anyaga öntött vas, újabban a kitűnően bevált eternitcsöveket használják. A hálózatba 160 vízcsap van beépítve." A fúrt és artézi kutakkal való vízellátás közegészségügyi szempontból feltétlenül előrelépésnek minősül, gazdaságosság tekintetében azonban egyet lehet érteni Jendrassik Aladár 1935-ben írt cikkének véleményével. Eszerint az akkor 29 ezer lakosú Hajdúböszörmény 53, a 28 ezer lakosú Baja 42 mélyfúrású kúttal rendelkezett. Szerinte ezekben a városokban a további mélyfúrások helyett már vízvezeték építésére kellene törekedni, mert valószínűleg a meglévő kutak létesítésének árából a korszerűbb vízvezeték is megépíthető lett volna. XIII. Artézi kúttársaságok, körzeti vízvezetékek A fúrt kutak legnagyobb része felszökő vizet adott. Természetes volt tehát, hogy a rendelkezésre álló nyomást sok helyen kihasználták a víznek a házakba való bevezetésére.63 Innen, már csak egy lépés kellett az artézi kúttársaságok megalapításáig. A társaságba tömörült módosabb gazdák közöJellegzetes alfiildi artézi kút az 1950-es években. A kép jobboldalán látható a vízhordó lajtkocsi sen viselték a kútfúrás, vezetéképítés és a fenntartás költségeit, így az egyedi ellátás biztosításához képest lényegesen kisebb tehervállalással jutottak a vízellátás előnyeihez. Ez a vízellátási rendszer a 19. század végén és a 20. század első felében meglehetősen elterjedt volt az Alföldön. Ezek a "kúttársasági vízelvezetések" Csongrád megyében, Szolnok- és Békés megye déli, Bács-Kiskun megye délkeleti részén a pozitív artézi kutas községekben is népszerűek voltak és természetes nyomásukkal az udvarokba, sőt lakásokba bevezetve jó minőségű vizet biztosítottak. A pozitív fúrt kutak állandóan folyó vize azonban e vidék kitűnő víztartó képződményei vízkészletének kizsarolásával járt, ami a későbbiekben a nyomás és a vízhozam csökkenésében éreztette hatását. A körzeti vízellátó rendszer még az 1950-es évek végén is működött több alföldi településen. A körzeti vízvezetéket az különbözteti meg a közüzemi vízművektől, hogy magán társaságok tulajdonában lévő létesítmények, amelyek csak a társaság tagjait látták el, míg a közüzemi vízműhöz bárki, akinek ingatlana a csőhálózat mentén van, csatlakozhat. Másik lényeges különbség a rendszer nyomásszintje. Közüzemű vízműnél szivattyúk, illetve a magas-tárolók biztosítják a tűzoltáshoz szükséges nyomást. A körzeti vízvezetékek azonban csupán az artézi kút csekély természetes nyomásával működnek és így tűzoltás szempontjából - különösen tartalékmedence híján - alig voltak figyelembe vehetők. Ennek ellenére megállapítható, hogy a körzeti vízel81
