Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - IX. A két világháború között épült vízművek
A két világháború között épült vízművek keresztül történt. A háború után 1921-ben a város vezetése a honvédkincstámál kezdeményezte a vízmű városi tulajdonba vételét, főként a közintézmények, egészségügyi létesítmények ellátása céljából. Nagykanizsa közműves vízellátását ettől az időponttól számíthatjuk, mivel a közintézményeken kívül lakóépületeket is kapcsoltak a meglévő vezetékhez. Az akkor 30 ezer lakosú város vízellátásának biztosítása érdekében az 1920-as években a vízmű újabb 2 db (130, 145 méter mély) kúttal, kb. 19 km csővezetékkel és 700 m3-es vasbeton víztoronnyal bővült. A MAORT-nak (olajipari központ) városba települése a város vízellátásának további bővítését is jelentette, így 1935-ben a lakosság ellátottsága már elérte a 70%-os szintet. Ózd A város kialakulását, fejlődését a bányászat és a kohászat határozta meg. Ugyanez vonatkozik a vezetékes ivóvízellátás magvalósítására is. A bányák víztelenítéséből származó "bányavíz" hasznosítására már az 1863-as aszályos évet követően sor került a Rimamurányi Vasmű ellátása érdekében. A kohóművet szolgáló vízmüvet 1903-ban bővítették a Hétes-völgyben épített kutakkal. Ezt követően a vízellátásba bekapcsolták (közkifolyókkal) a munkás lakótelepet is. A Sajó-parti vízmű 10 km-es távvezeték építésével 1907. után hosszú időre megoldotta az üzem és a lakótelep ellátását. Ebben az időszakban és az I. világháború után a lakosságot csak utcai közkifolyók látták el. Az egyenletes nyomást a kohászati üzemben épített magas tároló biztosította. A vízmű bővítésére a II. világháború alatt, 1940-ben került sor. Ekkor készítették a Sajó-parti 20 kútból álló kútsort és megkezdték, de nem fejezték be a sajónémeti kútsort. A Sajó mellett épült kutak vizét - a vas és szerves anyag tartalmuk miatt - tisztítani kellett. A vízmű kapacitása a gyártelep számára nem volt elegendő, így külön a Sajó nyersvizére alapozott ipari vízmű, vízkezelő telep és távvezeték épült. A kohómű és a mellette létesített lakótelep ivóvíz minőségű vízzel való ellátását szolgálta a Sajóparti vízmű a hozzá kapcsolódó távvezetéken keresztül. Ózd lakosságát ellátó vízmű üzembe állítását tulajdonképpen ettől az időponttól számíthatjuk, bár az üzemvitelt ekkor is a kohászati üzem biztosította. Szigetvár A községben az 1930-as évek elején három mélyfúrású pozitív artézi kutat készítettek, amelyek közül kettő - a hozzáférhető adatok szerint - táplálta a valószínűleg 1934-ben épült vízmüvet. A két kút a mai belvárosban, a Kossuth téren és a Széchenyi utcában volt. Az 1935-ben közölt adatok szerint a községi vízmű 6270 méter hosszú hálózaton, 155 házi bekötésen és 15 közkifolyón keresztül szolgáltatott vizet a fogyasztóknak. További részletes adatok nem lelhetők fel, csupán annyi, hogy a kútnak törökös motívumokkal díszített kútháza volt, talán a város hagyományára való emlékezés miatt. Túrke ve Bár a város az 1920-1930-as években nem rendelkezett igazi közműves vízellátással, hiszen a lakosság túlnyomó részét mélyfúrású kutak látták el, mégis a korabeli statisztikai ösz- szeállítások a vízművel rendelkező városok közé sorolják. Artézi kút fúrása az Alföldön az 1930-as években Érdemes azonban megemlíteni, mert a Túrkevén épített közcélú vízmű volt 1925-ben az első társulati formában épült, majd ugyanilyen formában üzemeltetett vízmű hazánkban. A 75 alapító családot (600 főt) ellátó rendszer csupán néhány belvárosi utcára terjedt ki és az akkori lakosság 5 százalékának szolgáltatott vizet. Az Alföldön elterjedt pozitív artézi kutakhoz kapcsolódó körzeti vízelvezetések mintájára kiépített vízmű nem a kút természetes nyomásával üzemelt. A 364 mély (a mai Táncsics Mihály utcában) fúrt kút vizét szivattyú emelte a 26 méter magas tartályba és a hozzá kapcsolódó hálózatba. A vízmű 1930-ban 12.000 m3/év vízmennyiséget termelt. A kút vízszolgáltatása évtizedek múlva megszűnt és az 1970-es évek végén eltömésre került. Salgótarján közműves vízellátása Az üzemeltető szervezet felkérés ellenére sem közölt ismertetést. Ennek hiányában, az 1937-ben megjelent Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan c. Papp Rémig által szerkesztett összeállítás táblázata alapján az alábbiak adhatók meg a város második világháború előtti vízellátásáról. 68
