Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VIII. Az első világháború előtt épült vízművek
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig pasztáit nagy pazarlásnak elejét veendő. Az összes iskolát, igazgatóságát megkeresni rendeli aziránt, hogy az ifjúságot, különösen az iparostanoncokat az intézmények - különösen a közkutak - kímélésére kioktassák. A rendőrkapitányság, pedig figyelmeztetendő, hogy a vízmű alkatrészeinek, különösen a közkutak és tűzcsapoknak rongálóival szemben a legszigorúbban járjon el, s közegeit fokozott mérvű őrködésre serkentse." Úgy látszik a felhívás eredményes volt, a vízmű napi 2600 m3- es szolgáltatással évtizedekig ki tudta elégíteni a város fogyasztóinak igényét. A század elején épült vízmű üzemében a két világháború között lényeges változás nem történt.55 Tokaj A nagyközségben, az 1905-ben tartott képviselőtestületi ülés határozata szerint közegészségügyi okokból, a lakosság egészséges vízzel való ellátása érdekében szükségessé vált a községi vízmű megépítése. Az elhatározáshoz valószínűleg hozzájárult a közeli megyeszékhely, Sátoraljaújhely példája és az is, hogy rendelkezésre állt az eredetileg kórházépítésre szánt 45.000 korona, továbbá remélhető volt, hogy a vármegye, illetve a Belügyminisztérium engedélyezi a kórház alap 20.000 koronájának vízmű építésre való felhasználását. így a létesítési költség kb. fele biztosítottnak látszott. A Vízépítési Igazgatóság Közegészség- ügyi Mérnöki Osztálya 1906. év folyamán elkészítette a két 45, illetve 70 m mély fúrt kútra alapozott vízmű tervét és költségvetését. A kutak szivattyúi a terv szerint a vasta- lanítást végző homokszűrőn keresztül gyűjtőmedencébe emelik a vizet, innen a tisztavizet centrifugál szivattyúk nyomják a hálózatba és a magaslati medencébe. A vízmű legnagyobb kapacitása 700 m3/nap volt. A rendelkezésre álló összegen felüli többletköltség fedezetére törlesztéses kölcsön felvételét javasolta a vízvezetéki bizottság elnöke. Az építési költség törlesztésére szolgáló jövedelem biztosítását - a szabályrendelet szerint - a vezeték mentén lévő, a vízvezeték bevezetésére kötelezett háztulajdonosok szobaszám arányos vízdíj befizetése teszi lehetővé. A szabályrendeletről, a befizetés mértékéről, a költségekről, a vállalkozó kiválasztásáról évekig folyt a vita. A vitát végül Zemplén vármegye törvényhatósági állásfoglalása döntötte el, mely kétségbe vonta a költségek valós voltát is. Újbóli pályázat kiírására kötelezte a községet. A korábbi ajánlatoknál kisebb költséggel megvalósított vízmű - a hosszadalmas viták után - 1910-ban elkészült és 1911-ben teljes kapacitással üzemelni tudott. Szolnok A 19. században fejlődésnek indult város vízellátás tekintetében egyike volt a legkedvezőtlenebb viszonyok között lévő városoknak. A sekélyebb mélységű kutak vize élvezhetetlen, szikes talajvíz. 1893-ban artézi kutat fúrtak, ennek vize később elapadt. A lakosság ellátására a Tiszából és Zagyvából lajttal, vagy vödörrel hordták a vizet. A város vezetősége az 1907-1908 években foglalkozott a vízvezeték létesítésének kérdésével, melynek legnagyobb problémája a vízbeszerzés volt. Hosszas tárgyalások után a vízbeszerzés egyedüli megoldását a Földművelésügyi Minisztérium Országos Vízépítési Igazgatóságának szak- véleménye szerint a Tiszára telepített víztisztító mű jelentette. 1909-ben Varga József vízépítő mérnök készítette tervek alapján írták ki a pályázatot a vízmű kivitelezésére, a felvett kölcsönből épült vízmű tisztító telepe 4 db párhuzamosan dolgozó egyenként 600 m3/nap teljesítményű derítő és szűrősorból állt. A tisztavíz gyűjtőmedencéből 3 db szivattyú nyomta a vizet a 28,5 km hosszú hálózatba és az Eötvös (akkor Vásár) téren épített 600 m3-es víztoronyba. A Tiszából 3 db alacsony nyomású óránként összesen 240 m3-t szállító centrifugál szivattyú emelte ki a nyersvizet. A nyersvíz derítésének elősegítésére timsó (kálium-alumíni- umszulfát) adagolást használtak. A zavarosságtól függő mennyiség 20-140 g/m3 volt. A szűrők lassúszűrőként működtek. Az 1910. februárban üzembe helyezett vízmű termelése kezdetben naponta átlagosan 970 m3 volt. A fogyasztók számának növekedése miatt 1913-ban újabb két tisztítósorral bővített vízmű-telep átlagos teljesítménye 1918-ban 2500 m3/napra emelkedett. A vízszolgáltatás átalánydíj fizetése mellett működött, vízmérők felszerelésére csak a nagy fogyasztóknál került sor .Az 1920-as években a város vízigénye egyenletesen emelkedett, így 1926-ban a vízkezelő telep újabb technológiai sorral - derítő, lassúszűrő - bővült. Ezzel párhuzamosan az elosztóhálózat fejlesztésére is sor került. Karcag A város ivóvíz ellátásának története 1890-re nyúlik vissza. Ekkor készítette el Zsigmondy Béla vállalata a Kossuth téren a 400 m mély gázos artézi kutat. Ezt követően a századforduló éveiben további 14 kút készült. Az artézi kút és egy további 79 méter mély fúrt kút vizének felhasználásával a városközponti részén közműves vízellátást építettek ki. Az artézi kútból származó vizet természetes nyomással, a mélyfúrású kút vizét, pedig mamut szivattyú segítségével egy 30 m3-es térszíni medencébe vezették. A medencéből szivattyú nyomta a vizet a 20 m magas téglafalú víztoronyba, melynek 50 m3-es henger alakú tartálya vaslemezből készült. A 145 fogyasztót és 14 közkifolyót ellátó kezdetleges vízmű 1912-ben lépett üzembe, napi kapacitása 330 m3 volt. 1933-ban a mamut szivattyús víztermelést az új 196 m 62
