Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VIII. Az első világháború előtt épült vízművek
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig mély kút üzembe helyezésével egyidejűleg búvárszivattyús üzemmód váltotta fel. Növekedett a fogyasztók száma és a hálózat hossza is, mely elérte a 7 km-t. Székesfehérvár Az egészséges, jó minőségű ivóvíz biztosítása mindig gondot jelentett, mivel a város jelentős része mocsaras, ingoványos területre, illetve az azokból kiemelkedő földhátakra épült. A lakóépületek udvarain lévő ásott kutakból és mélyebb talajvízréteget feltáró néhány jobb minőségű vizet adó közkútból történt a lakosság ellátása. A vezetékes ivó- vízellátás megvalósításának előkészületei 1892-ben kezdődtek meg. A városi közgyűlés megbízása és a Belügyminisztérium jóváhagyása alapján a polgármester 1894. szeptemberében a budapesti Rumpel és Niklas vízmű építő céggel szerződést kötött a Székesfehérvárott tervezett vízvezeték előmunkálataim. A szakvélemény a feltárások alapján az Aszal-völgyben galériás vízkivétellel kialakított vízmű kiépítését javasolta és a város gravitációs ellátási lehetőségét valószínűsítette. Valószínűleg a szükséges költségfedezet hiánya, továbbá az a körülmény, hogy a város vezetése a vízellátással együtt a szennyvízhálózatot is ki akarta építeni, indokolja a további intézkedések 15 éves késlekedését. Fordulat akkor következett be, amikor Székesfehérvár Szabad Királyi Város hatósága az építkezések irányítására létrehozta a Városi Vízvezeték és Csatornázás Építésvezetőségét. Ennek tevékenysége nyomán került sor 1910-ben a belvárostól 5 km-re lévő Aszal-völgyben 16 db 30-42 m mély kút fúrására, gyűjtőmedence és szivattyútelep építésére. A napi 2750 m3 vizet adó vízmű-telep munkálataival egyidejűleg kezdődött meg a városi ivóvíz- és csatornahálózat kiépítése is. Érdekes módon a közművesítés nem generálvállalkozásban történt, hanem azt munkanemenkénti bontásban nyolc vállalkozó végezte el. A vízmű építése 1912-ben fejeződött be, a rendszeres vízszolgáltatás - általában csak a nappali órákban - azonban csak 1913. augusztus 1-én indult meg. Ekkor lépett életbe a vízellátásra és szennyvízelvezetésre vonatkozó szabályrendelet. Nagyon előremutató intézkedést tartalmazott a szabályrendelet azon előírása, mely szerint egy ingatlan csak akkor kapcsolható a vízvezetékre, ha annak a csatornába való bekötése is megtörténik. A Városi Tanács közgyűlésének határozataiból kitűnik, hogy a vízellátás és csatornázás munkáinak költségeit rendszeresen alábecsülték és később a költségelőirányzatot emelni kellett. A művek költsége végül 2 millió koronát tett ki, melyet a Budapesti Első Hazai Takarékpénztár által folyósított kölcsönből fedeztek. A víz- és csatornadíjakat a Tanács úgy állapította meg, hogy azok az üzemelés költségén kívül a kölcsön kamatokkal való visszafizetését is biztosítsák. 1926-1928-ban az Aszal-völgyben egy, a villany telepen és a királykútnál három kúttal bővült a vízmű, ez utóbbiak vizének vastalanítását is meg kellett oldani. 1928-tól már 24 órás szolgáltatást nyújtott a vízmű. A város és ezzel együtt a hálózat folyamatos fejlődése további igényeket támasztott. Az új Sóstói vízbázist 1932-ben helyezték üzembe és ezzel napi 4000 m3-re növekedett a kapacitás. Ebben az időszakban alakították át a vízmű építésre felvett kölcsön visszafizetési módját. Mivel a fogyasztás tovább növekedett, a háború alatt a Csór melletti területen karsztforrás hasznosítására létesítettek kutat. Öntöttvas díszkút Székesfehérváron, a Megyei Levéltár előtt Debrecen A folyóktól, más könnyen hozzáférhető vízforrásoktól távol települt városnak évszázadokon keresztül nagy gondot jelentett a jó minőségű ivóvíz biztosítása. Az egészségtelen ivóvíz miatt gyakoriak voltak a különböző járványok. A növekedő lakosság igényét sekély ásott kutakkal igyekeztek kielégíteni, a közegészségügy előmozdítása érdekében már a 19. század második felében megindult a csatornázás kiépítése. így rendhagyó módon a szennyvízelvezetés megelőzte a közműves vízellátás kialakítását. A vízellátás javítása érdekében artézi kutak fúrására is sor 63
