Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VI. A kultúrmérnöki hivatal feladatai
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig gozták a falvak ivóvíz-ellátásának programját. Ebben számba véve a feladatokat tisztázták azt is, hogy a vízellátás rendezéséhez mennyi és milyen közkút építése szükséges. A kormány az OKI kútépítési tervét elfogadva - 5 évre elosztva - összesen 6 millió pengőt biztosított a kútépítési munkálatok elvégzésére. A nagyarányú program keretében elkészült víznyerő berendezések karbantartására a települések, mint tulajdonosok vállaltak kötelezettséget, azonban ezt - hozzánemértés- ből fakadó alapvető hibák, stb. miatt - sajnos nem tudták teljesíteni, így a kutak hibáinak a kijavítása is legtöbbször az Intézetre hárult. A további bajok megelőzése érdekében az OKI vármegyei kútkarbantartási alapok létesítését kezdeményezte, s kútkarbantartó szakembereket kívánt felfogadtatni a vármegyékkel, hogy azok gondoskodjanak az ivóvíz-kutakról. A tapasztalatok alapján a közkutak központi karbantartására, kútkarbantartási alap létesítésére szabályrendelet tervezetet dolgoztak ki. Mindez azonban csepp volt a tengerben, mert az elmaradás a nyugat-európai állapotoktól így is jelentős maradt. Egy 1936-os kimutatás szerint a hazai 22%-os ellátással szemben a német és francia lakosság 60-70%-a ivott vezetékes vizet, míg Svájc, Olaszország Hollandia még ennél is jobban ellátottnak számított. Lászlóffy Woldemár jegyezte meg 1940-ben: "Városi és községi közületeink anyagi helyzete alig teszi lehetővé a vízvezeték- és csatornaépítést, az Orsz. Közegészségügyi Intézet kútépítési tevékenysége, pedig megoldásnak nem, csak átmeneti jellegű első segítségnek tekinthető. Az a terve ugyanis, hogy a községek lakossága 500 m-es sugarú körön belül jusson kifogástalan vizű kúthoz - de mert a vízhordás már 100 m távolság esetén is rendkívül terhes, - a tervezett kutak megépítése sem fogja megszüntetni az ásott kutak fertőzött vizének használatát." Igazából a 200 méternél távolabbról való vízhordást nem is lehetett már az 1930-as években sem vízellátásnak tekinteni, mert így a víz beszerzése akkora fáradsággal járt, hogy a kelleténél is jobban takarékoskodtak vele, vagy inkább az udvarban található fertőzött ásott kút vizét használták. Az OKI szakemberei a hazai vízadó rétegekből fúrt kutakkal kitermelt víz vastalanítására - elsősorban a vezetékes ellátás körében - vastalanító eljárást vezettek be. Kezelték a vascsövek belső felületét, illetve megfelelő anyaggal kitöltött vastalanítókat létesítettek, amelyeket szabadalmaztatva sikerrel alkalmaztak a vizek vastartalmának csökkentésére. Mindezek mellett feladatként tovább folytatták az ivóvizek higiénés vizsgálatát,41 a falusi ivóvízellátás javítását, a kút- adatoknak és a vizsgálati eredmények összegyűjtését (kút- kataszter), és újabb feladatként az ipari szennyvizek közegészségügyi szempontból való vizsgálatát. A világháború utolsó évei azonban erősen visszavetették a hazai vezetékes vízellátás, ill. az OKI Vízügyi Osztályának tevékenységét is. Jellemző, hogy az 1945. évre tervezett 106 kútépítés közül csak 2 közkútnak javítására volt anyagi fedezet. Minisztériumok és a vízellátás ügye 1935-1948 között: Belügyminisztérium - Földművelésügyi Minisztérium - Iparügyi Minisztérium A gazdasági világválság utolsó éveiben a vízellátás műszaki irányításában a Földművelésügyi és Belügyminisztérium biztosította a folytonosságot, mivel - mint említettük - a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 1931. december 31-én megszűnt. 1935-ben az Iparügyi Minisztérium vette át a területen a műszaki irányítást. Hozzá tartoztak az artézi kutak, az általános városi vagy községi vízvezetékek. A falusi vízellátással a Belügyminisztérium is foglalkozott, a körzeti vízvezetékek, pedig megmaradtak a kultúrmérnöki hivatalok hatáskörében. Az Iparügyi Minisztérium 6254/1936. szám alatt értesítette a törvényhatóságokat, hogy artézi kútfúrásoknál, községi vagy városi vízvezetékeknél szaktanácsot, szakvéleményt ad. Ezzel sokan éltek, de a rossz gazdasági helyzetben az új irányítás ellenére az építkezések lassan haladtak. Az első években így a minisztérium elsősorban elméleti munkásságot fejtett ki: 46 Az ivóvízellátás közigazgatási feladatainak megosztása a különböző minisztériumok között az 1930-as évek második felében
