Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Fejér László, dr. Filotás Ildikó, dr. Juhász József, dr. Öllős Géza: Vízellátás kezdetei Magyarországon - III. Műszaki megoldások a középkorban
Műszaki megoldások a középkorban keinek egyike. A budai várban elhelyezett kútmedence és a források foglalásának szintje közötti 100 méteres szintkülönbség elég volt a folyamatos vízszállítás megteremtésére. Mátyás király ezen vízvezetéke, amelyen a mai Szentháromság tér környékén álló kútba a vizet állandó jelleggel folyatták, a közlekedőedények elve alapján működött. A vízvezeték meglétéről a budai közműépítkezésekkel kapcsolatos földmunkák, illetve régészeti feltárások során számos esetben bizonyító erejű maradványok kerültek elő. Mai ismereteink szerint tehát a három forrás vizét foglalás után zárt csővezetékben a mai Vérmező területén lévő zárt medencébe gyűjtötték, s a vizet az önsúlyából származó nyomás jutatta a vári kútba. A víz minősége feltehetően jobb volt, mint a mai Város-kút vize, hiszen a források vízgyűjtő területén népesség egyáltalán nem, vagy alig élt, s így a szennyeződés lehetősége is szinte kizárt volt. Bonfini leírása alapján a vízvezeték építése az 1480-as évek közepe tájékára tehető. Alátámasztja ezt a királyi számadáskönyvek adata is, amely szerint a kincstárnok 1482- 1484-ben a kassai polgárokra kivetett adó egy részének fejében 100 mázsa ólmot szállíttatott velük a királyi udvarba. Az ólom nagy valószínűséggel a vízvezetékcsövek egy részének elkészítéséhez kellett. (Egy 1760-ból származó feljegyzés szerint a vizet 20 öl hosszúságban boltozott csatorA budai vár gravitációs vízellátó hálózatának feltételezett nyomvonala 23 A budai Béla király kút forrásfoglalása
